БОЛГАРО-ВЕНГЕРСКИЕ СВЯЗИ В ИСТОРИЧЕСКОЙ НАУКЕ И МЕЖЛИЧНОСТНЬIЕ ОБЩЕНИЯ (ХІХ ВЕК)
П. Пейковска / 2008
- Публиковано в: Памяти Т. М. Исламова. Средняя Европа. Проблемы международных и межнациональных отношений. ХІІ-ХХ в. Отв. pед. А. С. Стыкалин. Санкт-Петербург : 2008, с. 234-248. PDF
Интерес венгерских ученых к Болгарии
ведет истоки с XVIII
века. Но о болгаро-венгерских научных связях в современном понимании можно
говорить только применительно к последней четверти XIX в., когда в Болгарии складываются основы современной государственности, а
вслед за этим по образцу западноевропейских стран утверждается, институционализируется
и профессионализируется современная наука. Плодотворное общение и творческое
взаимодействие ученых двух стран происходили и до этого. Они, как правило, не
носили официального характера, хотя некоторым авторитетным ученым удавалось
заручиться поддержкой своего правительства. Развитие связей в большой степени
определялось личными научными интересами, инициативой и возможностями отдельных
ученых и нашло отражение главным образом в документах личного происхождения — корреспонденциях,
дневниках, рукописях, несущих на себе яркий отпечаток авторской
индивидуальности. В последней четверти XIX в. венгеро-болгарские научные связи становятся интенсивнее, что было
связано с возникновением в Болгарии культурной политики, уделявшей большое
внимание исторической науке, которая оказалась в тесной взаимосвязи с
внешнеполитическими устремлениями молодого государства.
***
Болгарская тема и связи между венграми
и болгарами в Средние века нашли отражение в венгерских хрониках Средневековья
и эпохи гуманизма XV в.
(особенно в хрониках Анонима и Я. Туроци)[1]. В Венгрии историография, основанная на критике источников, берет свое
начало в середине XVIII
века, возникнув под влиянием идейных течений Западной Европы. Как в
католической, так и в протестантской среде возникают исторические школы,
обратившиеся к изучению истоков венгерской церковной истории на основе сбора и
анализа определенного круга источников[2]. В процессе изучения венгерской истории в той или иной мере затрагивались
балканские народы и в том числе болгарский. Таким образом, в эту эпоху научный
интерес к болгарской истории был неотделим от исследования средновековых
взаимоотношений между венграми и восточноевропейскими, балканскими народами. В 1787 г. выдающийся историк-иезуит Дьердь Прай[3] получает от Венского двора поручение обосновать историческими аргументами
балканскую политику австрийского императора и венгерского короля Иосифа II и претензии венгерской короны на те или иные земли[4]. А в конце XVIII в.
последний выдающийся историк этой эпохи Янош Энгел[5], представитель просвещенного протестантизма, посвящает отдельную книгу
болгарской истории, причем средновековая Болгария рассматривается им в духе
тогдашней историографии как провинция венгерской короны[6].
В конце XVIII в. молодой Ласло Горове[7] - студент Коложварско-го университета[8], начинает собирать сведения об истории банатских болгар-католиков[9]. В отделе рукописей Венгерской национальной библиотеки имени Сечени хранится его рукопись 1799 г., в которой говорится о поселении болгар в Банате[10]. В 1837 г. в авторитетном научном издании “Tudomänyos gyiijtemeny” [“Научное собрание”] он публикует пространную штудию об их истории, демографическом состоянии и промыслах[11]. В 1838 г. в этом же издании он публикует грамоту Марии Терезии “об истории болгар”[12]. Ласло Горове занялся своей темой по заказу Венгерского научного общества (Magyar Tudós Társaság). Для сбора сведений об истории и тогдашнем состоянии банатских болгар он предпринимает летом 1836 г. поездку в Банат[13] Местные болгары показали ему старинные грамоты, дававшие им привилегии, а также письма-прошения, дополненные отрывками из хроник[14]. В сущности Л. Горове был первым венгерским исследователем банатских болгар, опубликовавшим результаты своих изысканий. Как видно из его автобиографии, он вполне осознавал оригинальность своих исследовательских усилий[15]. При всех его личных амбициях, его интерес к банатским болгарам не может быть поставлен вне контекста венгерских культурно-политических взглядов на Темешский Банат, присоединенный к Венгрии в 1778 г. приказом Марии Терезии. После этого область начинают активнее заселять венгры, а в сфере просвещения и культуры предпринимаются попытки преодолеть хорватское влияние среди болгар, поддерживая их усилия в изучении и развитии болгарского языка, а также в приобщении болгар к венгерской культуре через изучение венгерского языка в болгарских школ (Последнее было осуществлено в Бешеневе в 1793 г.). И первая болгаро-банатская книга была напечатана именно венгром, Имре Бере-цем в 1851[16].
Сочинение Ласло Горове о банатских болгарах остается незнакомым для болгарской исторической науки, но оно было известно просветителям банатското болгарского возрождения второй половины XIX века. В одной из своих рукописей отец Еусебий Ферменджин отмечает, что поселение болгар описано великолепно ученым Горове в “Tudományos Gyiijtemény” [“Научное собрание”][17].
Интерес к болгарскому историческому прошлому XVIII века и первой половины XIX века был связан с болгаро-католической школой, которая тогда развивалась вследствие научного климата, существовавшего в Габсбургской империи. Во второй половине XIX века представители болгаро-католической литературы (как Еусебий Ферменджин) творят в венгерской духовной среде. С другой стороны, литературная деятельность болгарских католиков-францисканцев в Трансильвании находится в преемственности католической литературе в Болгарии до 1688 г.[18]
В отличие от Венгрии, где во второй половине XVIII в. и в первой половине XIX в. историография, хотя н питается идеей национальной независимости, но развивается уже на основе критики источников, в болгарской романтической историографии этого времени преобладает восхваление прошлого, не требующее научного потверждения и доказательств[19]. Критическое отношение к источникам становится методом только в исследованиях Спиридона Палаузова[20], который работал в Ро-сии в середине XIX в. В своей работе о Яноше Хуняди[21] Спиридон Палаузов первым среди болгарских авторов предпринимает попытку изучить болгаро-венгерские отношения в Средние века.
Расцвет научной историографии в Венгрии начинается в десятилетия после Соглашения 1867 г. Именно тогда возникают институции исторической науки; особое влияние на ее развитие оказало создание Венгерского национального архива. В историческом познании утверждается позитивизм, основанный на кропотливом изучении архивных источников по венгерской истории и их публикации. В Болгарии создание институтов и модернизация историографии приходятся на более поздний период - после Освобождения (1877-1878). Начало современной болгарской исторической науке положили чех Константин Иречек[22] и Марин Дринов[23], который был воспитанником Московского университета. В Болгарии исследование и публикация источников по национальной истории ведутся менее организованно и более медленными темпами, нежели это происходит в Венгрии.
Применительно к болгарам первым продуктом новой тенденции в венгерской историографии можно считать том серии “Arpádkori új okmánytár” [“Новые документы из эпохи династии Арпадов”] (1870)[24], составитель которого Густав Вензел[25] подготовил его по заказу Комиссии по истории Венгерской академии наук. В приложение включены документы об Охридской и Тырновской епархиях. В имеющем программный характер введении подчеркивается необходимость системного изучения истории соседних стран, которые до османского нашествия были “настолько связаны с Венгрией, как будто бы представляли собой провинции венгерской короны... Старая слава нашей родины и ее давние державные позиции, - утверждает автор, - основаны на существовавших тогда взаимоотношениях с этими странами”, в том числе с Болгарией[26]. Документы, входящие в приложение, заимствованы из публикаций русских и греческих ученых. Густав Венцел опубликовал источники на языке оригинала (церковнославянский, старогреческий и латинский) и в переводе на венгерский. Как видно из введения, он знал сочинения Павла Шафарика, Василия Априлова, Юрия Венелина и Спиридона Палаузова по истории Болгарии.
Перемены на Балканах после Русско-турецкой войны (1877-1878) и политика Австро-Венгрии, направленная на проникновение в экономику региона, способствовали полноценному развитию упомянутой тенденции в венгерской историографии в 80-е гг. XIX в. и позже. Она связана с культурно-политическими взглядами Беньямина Каллая и с деятельностью венского кружка венгерских историков. Его организатором и вдохновителем был историк Лайош Таллоци, которого поддерживали другие историки нового поколения, воспитанные в семинаре Хенрика Марцали[27] К ним относились Ласло Фейерпатаки, Калман Тали, Алберт Бержевици, Шандор Домановски, Антал Ходинка. Благодаря их деятельности были не только опубликованы некоторые источники о болгарской истории, но и переведены на венгерский язык два наиболее значительных для своего времени обобщающих научных труды: “A bolgárok története” [“История болгар”] (Nagybecskerek[28], 1889) Констатина Иречека и “A szerbek és a bolgárok történele” [“История сербов и болгар”] (Nagybecskerek, 1890) А. Гильфердинга. В венгерской науке этого периода были исследованы прежде всего связи между венграми и болгарами в средновеко-вые времена. Им было уделено значительное место в монографии историка Дюлы Паулера “A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában” [“История венгерского народа во время королей Арпадской династии”), выпущенной в 1893 г., которой присудили большую награду Венгерской академии наук. В венгерской историографии второй половины XIX века были специально исследованы походы против турок христианской коалиции во главе с императором Священной Римской империи Сигизмундом (как венгерский король - Жигмонд) и битва при Никополе 1396 г., равно как и походы польско-венгерского короля Владислава III Ягелло и трансильванского воеводы Яноша Хуняди (1443-1444), в том числе битва при Варне[29].
В Венгрии интерес к болгарской истории развивается одновременно с зарождением современной болгарской исторической науки после освобождения. В результате этих двух параллельных процесов в последней четверти XIX века устанавливаются первые личные связи и возникает творческое сотрудничество между венгерскими историками и основоположниками болгарской исторической науки по ряду направлений: обмен знаниями по проблемам болгарской, венгерской и балканской истории, совместное установление источников по болгарской истории и по истории болгаро-венгерских связей, совместная популяризация научных достижений. О межличностном общении в исторической науке, о творческом научном обмене между болгарскими и венгерскими историками и об их взаимовлияниях свидетельствует богатое документальное наследие Лайоша Таллоци, Адолфа Шрауса, Еусебия Ферменджина, Ивана Д. Шишманова, Константина Иречека.
Хотя интерес Л. Таллоци к болгарскому средневековью не занимал центрального места в его научном творчестве, он сопутствовал ему всю жизнь, зародившись в молодые годы, во время поездки в Леванту в 1881 г., когда он посетил новоосвобожденное Княжество Болгария и Восточную Румелию. Записки из дневника Таллоци свидетельствуют о том, что возникновению этого интереса содействовал замечательный чешский историк-болгарист Константин Иречек, труд которого „Geschichte der Bulgarien” („История болгар”] (Prag., 1876) он знал хорошо. С Иречеком Таллоци впервые встретился в бытность того болгарским министром просвещения, в сентябре 1881 г. в Софии[31]. Он считал его „самым серьезным славянским ученым”, „человеком, увидевшим многое, обдумавшим многое и давшим верные оценки”[32]. На самом деле Иречек становится для Таллоци не только примером в научной деятельности, но и очень близким личным другом. Их переписка[33] с 1888 г. до самой смерти венгерского историка з 1916 г. расскрывает их богатое творческое сотрудничество в изучении прошлого Сербии, Дубровника, Албании и т.д. Около двадцати из писем, которыми обменялись между собой Таллоци и Иречек, затрагивают проблемы болгарской и отчасти сербской истории (венгерские фрагменты в легенде о Кирилле и Мефодие, библиография работ о Мефодие, вопрос о „болгарских войнах” 893 г., вопрос о западной болгарской границе в XIV в.).
В первом десятилетии XX в. Л. Таллоци интересуется проблемами болгарской средневекозой истории главным образом в связи с исследованиями взаимоотношений между Венгрией и Дубровником. В своих письмах он затрагивает вопрос о сухопутных торговых дорогах, проходивших через Венгрию во времена Сревневековья, который очень часто ставился для обсуждения австрийскими и немецкими учеными. В своем письме 1905 г.[34] Таллоци высказал мнение, что в период Средневековья Венгрия оживленно торговала с Востоком не только по реке Дунай, а по суше - по торговой дороге Белград - Константинополь, через Софию и Филипополь[35].
Лайош Таллоци имел прямую связь с Болгарией и через своего близкого друга, генерального консула Австро-Венгрии в Софии Иштвана Буриана. Осенью 1890 г. он проявил желание сотрудничать с новым научным изданием болгарского Министерства просвещения „Сборник за народни умотворения, наука и книжнина” [„Сборник народных умот-ворении, науки и письмености”][36], который начал выходить за год до этого под редакцией Ивана Д. Шишманова[37]. Таллоци намеревался подготовить исследование для четвертого тома „Сборника”. Но это желание осталось неосуществленным.
В документальном наследии Таллоци содержатся документы, проливающие свет на творческие связи обоих историков. Как Л. Таллоци упоминает в своем дневнике, они встретились впервые в июле 1890 г. в Дубровнике, где оба вели в это время работу в тамошних архивах[40]. В середине 90-х гг. XIX в. в связи со своими исследованиями Таллоци обращается за советом к Еусебию Ферменджин относительно наличия источников о венгерской истории и о венгеро-боснийских связях в итальянских архивах, а также в Ватикане[41]. Ферменджин, в то время уже признанный авторитет по истории южнославянского католицизма, дал венгерскому коллеге подробную информацию. С аналогичным запросом к Ферменджину обратился и близкий друг Лайоша Таллоци историк Актал Ходинка. Из письма от 26-го октября 1895 года явствует, что Ферменджин, изучив тома кодексов из Архива Конгрегации о распространении веры, выявил немногочисленные сведения о Венгрии и венграх[42].
В то время среди болгарских ученых интерес к истории католицизма в Болгарии проявлял Любомир Милетич. В 1895-1897 г. он исследовал документальные свидетельства об этой проблематике в Венгерском национальном архиве и в Францисканском архиве в Будапеште, также в архиепископском архиве в Темешваре, в городском и епархиальном архиве в Винге, в специальном архиве в Бешеневе, в финансовом и Военном архиве в Вене[43]. Его настойчивая исследовательская работа увенчалась серьезными результатами - был создан основополагающий труд “Заселение-то на католическите българи в Седмиградско и Банат” [“Поселение католических болгар в Семиградском и Банате”][44], который и для современного исследователя является ценным источником. Любомир Милетич знал лично отца Ферменджина и дал высокую оценку его работе[45].
Впрочем во второй половине XIX в. и в первой четверти XX в. болгарский католицизм и вообще болгарское присутствие в Банате рассматриваются более или менее подробно в разработках венгерских авторов по истории этой области в целом, которые, однако, не доходили до болгарских ученых[46]. Достаточно напомнить самый значительный монументальный труд священника-историка Ене Сенткларай[47] “Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. (1779-től napjainkig)...”[48] Вопрос об истории развитии Баната, края, который после своего освобождения из-под османского владычества (1718) принадлежал то Австрии, то Венгрии, становится актуальным в венгерской историографии в 1860 г. после очередного возвращения Баната к Венгрии. После Соглашения 1867 г., когда восточная часть Монархии (в том числе и Банат), принадлежа к Венгерской короне, управлялась венгерским правительством, область начинает называться “Южная Венгрия”, а живущие там католические болгары - южновенгерскими болгарами. Изучение прошлого Баната, его пестрого этнического состава и история его заселения разными этносами имело целью способствовать приобщению этого края к Венгрии.
Во время поездки по Болгарии в 1890 г. Адольф Штраус собрал сведения о жизни Лайоша Кошута и других венгерских эмигрантов в Шумене, вступив в контакт с Василем Д. Стояновым - одним из основателей Болгарского просветительского общества в Брэиле[52]. Тогда же он связывается с Иваном Д. Шишмановым, прося его содействия в исследованиях материалов по этому вопросу. Результаты своих изысканий он опубликовал в марте следующего года в газете „Pester Lloyd”[53]. 7-го февраля 1892 г. Штраус сообщает Ивану Д. Шишмаиову из Будапешта, что собирает сведения о „мадьярско-болгарской эпохе 1848 года”[54]. Имелись в виду шесть месяцев с конца августа 1849 г. до середины февраля 1850 г., когда после разгрома венгерской революции ее вождь Лайош Кошут и его соратники нашли убежище на болгарской земле - в Видине и Шумене. „Некоторые современники все еще живут среди нас и возможно дадут мне немало сведений”, пишет Адольф Штраус[55]. Работой по сбору сведений он занялся во время новой своей поездки в Софию, летом 1891 г.
Помимо Кошутовой эмиграции в Болгарии А. Штраус занимался выявлением источников из истории болгарско-венгерских общественных связей в конце XVII в. - первой половине XVIII в. В середине ноября 1891 г. он сообщает Ивану Д. Шишманову о том, что ожидает получить дневник из семейного архива одного венгерского аристократа. Речь идет о графе Имре Текели, князе Трансильвании, который в 80-х гг. XVII в. участвовал в османских походах против Австрии, а в 1688 г. помогал туркам подавить Чипровское востание. За эти свои заслуги в 1695 г. он получил от султана титул вали-паша Видина[56]. В этом месте Штраус упоминает и о документах, связанных с миссиями венгерских эмигрантов из окружения Ференца Ракоци 11 на Балканы во время австро-венгерских войн начала XVIII в. На эти архивные материалы обратил его внимание венгерский историк Кальман Тали, который во второй половине XIX в. раскрыл большое количество источников по истории эпохи Ракоци, и кроме того на протяжении многих лет пытался решить вопрос о переносе останков Ракоши из Турции на родину. От него Штраус узнал, что документы находятся в Пресбурге[57] и посредством Шишманова искал содействия болгарского министра просвещения чтобы получить к ним доступ[58].
Письмо Адольфа Штрауса от 6-го июля 1893 г.[59] Стефану Стамболову потверждает, что его всерьез занимала мысль о выявлении архивных материалов не только о болгаро-венгерских связах, но шире - о болгарской истории османского периода. На рубеже 80-х и 90-х гг. XIX века выдающийся венгерский тюрколог Армии Вамбери добился разрешения турецкого правительства на то. чтобы Стамбул посетила комиссия Венгерской академии наук с целью изучения архивов[60]. Комиссия, в которую входили Вилмош Фракной, Калман Тали, Янош Чонтоши (все - ученые круга Таллоци) не ограничивалась в своей деятельности только проблемами венгерской истории. Она разыскивает и слазянские рукописи, интересовавшие венгерских ученых в контексте изучения южнославянско-венгерских связей. Штраус также пытался получить разрешение на доступ к фондам, в которых содержались документы из Софии и Видина[61]. Он добивался содействия министра-председателя Стамболова в получении кредита от болгарского банка.
Вряд ли все это было инициативой одного только Штрауса. Более вероятно, что сама идея возникла во время разговоров с Шишмановым. И. Шишманов считал, что болгарская историческая наука не располагает достаточной источниковой базой для изучения периода османского владычества (особенно до середины XVIII в.), и был уверен в необходимости дополнить ее документальными источниками иностранного происхождения[62]. Он внимательно следил за работой коллег по выявлению новых документов в соседних странах, с похвалой отозвался о деятельности вышеупомянутой комиссии[63]. Между тем, как раз в это время, в 1888 г. безуспешно завершилась поездка Йоакима Груева в целях работы в турецких архивах и библиотеках. Получить доступ к Константинопольским архивам было трудно, потому что турецкие власти относились с подозрением ко всем подобного рода начинаниям, не веря, что речь идет о сугубо научных мотивах. Трудности объяснялись и плохими условиями сохранения[64]. У венгров было больше возможностей для успеха, нежели у болгар, из-за традиционно хороших турецко-венгерских отношений. В сохранившейся корреспонденции нет больше сведений о судьбе этого совместного болгаро-венгерского начинания. Известно лишь, что венгры снова получили доступ в турецкие архивы уже в 1907 г.
Адольф Штраус и позже занимался поиском источников по болгарской истории. По просьбе[65] Ивана Д. Шишманова он ищет сведения о наличии документов о „болгарской эмиграции” (имеются ввиду банат-ские болгары[66]) в венском государственом архиве, вступив для этого в контакт с венгерским историком Ене Семткларай, которого в это время знали в Венгрии как автора работ по истории южных провинций и Ваната. В Венском архиве последний нашел много „актов”, предстазляющих большой интерес с точки зрения изучения прошлого болгар-католиков[67].
Как явствует из переписки с Шишмановым[68], именно Штраус был инициатором первой публикаций в Болгарии работы венгерского историка. Речь идет о штудии Дюлы Паулера (тогда директора Венгерского национального архива), посвященной походам короля Стефана V против Болгарии[69]. Она являлась частью книги Паулера „A magyar nemzet története az Arpádházi királyok korában” [„История венгерского народа во времени крали Арпадской династии”]. Сам Штраус тоже собирался подготовить для „Сборника” историческое исследование - о венгерской эмиграции в Турции со времени Ференца Ракоци II и Лайоша Кошута[70], однако судьба этого исследования неизвестна.
_________________________
írta Pejkovszka Penka / 2000
В конце XVIII в. молодой Ласло Горове[7] - студент Коложварско-го университета[8], начинает собирать сведения об истории банатских болгар-католиков[9]. В отделе рукописей Венгерской национальной библиотеки имени Сечени хранится его рукопись 1799 г., в которой говорится о поселении болгар в Банате[10]. В 1837 г. в авторитетном научном издании “Tudomänyos gyiijtemeny” [“Научное собрание”] он публикует пространную штудию об их истории, демографическом состоянии и промыслах[11]. В 1838 г. в этом же издании он публикует грамоту Марии Терезии “об истории болгар”[12]. Ласло Горове занялся своей темой по заказу Венгерского научного общества (Magyar Tudós Társaság). Для сбора сведений об истории и тогдашнем состоянии банатских болгар он предпринимает летом 1836 г. поездку в Банат[13] Местные болгары показали ему старинные грамоты, дававшие им привилегии, а также письма-прошения, дополненные отрывками из хроник[14]. В сущности Л. Горове был первым венгерским исследователем банатских болгар, опубликовавшим результаты своих изысканий. Как видно из его автобиографии, он вполне осознавал оригинальность своих исследовательских усилий[15]. При всех его личных амбициях, его интерес к банатским болгарам не может быть поставлен вне контекста венгерских культурно-политических взглядов на Темешский Банат, присоединенный к Венгрии в 1778 г. приказом Марии Терезии. После этого область начинают активнее заселять венгры, а в сфере просвещения и культуры предпринимаются попытки преодолеть хорватское влияние среди болгар, поддерживая их усилия в изучении и развитии болгарского языка, а также в приобщении болгар к венгерской культуре через изучение венгерского языка в болгарских школ (Последнее было осуществлено в Бешеневе в 1793 г.). И первая болгаро-банатская книга была напечатана именно венгром, Имре Бере-цем в 1851[16].
Сочинение Ласло Горове о банатских болгарах остается незнакомым для болгарской исторической науки, но оно было известно просветителям банатското болгарского возрождения второй половины XIX века. В одной из своих рукописей отец Еусебий Ферменджин отмечает, что поселение болгар описано великолепно ученым Горове в “Tudományos Gyiijtemény” [“Научное собрание”][17].
Интерес к болгарскому историческому прошлому XVIII века и первой половины XIX века был связан с болгаро-католической школой, которая тогда развивалась вследствие научного климата, существовавшего в Габсбургской империи. Во второй половине XIX века представители болгаро-католической литературы (как Еусебий Ферменджин) творят в венгерской духовной среде. С другой стороны, литературная деятельность болгарских католиков-францисканцев в Трансильвании находится в преемственности католической литературе в Болгарии до 1688 г.[18]
В отличие от Венгрии, где во второй половине XVIII в. и в первой половине XIX в. историография, хотя н питается идеей национальной независимости, но развивается уже на основе критики источников, в болгарской романтической историографии этого времени преобладает восхваление прошлого, не требующее научного потверждения и доказательств[19]. Критическое отношение к источникам становится методом только в исследованиях Спиридона Палаузова[20], который работал в Ро-сии в середине XIX в. В своей работе о Яноше Хуняди[21] Спиридон Палаузов первым среди болгарских авторов предпринимает попытку изучить болгаро-венгерские отношения в Средние века.
Расцвет научной историографии в Венгрии начинается в десятилетия после Соглашения 1867 г. Именно тогда возникают институции исторической науки; особое влияние на ее развитие оказало создание Венгерского национального архива. В историческом познании утверждается позитивизм, основанный на кропотливом изучении архивных источников по венгерской истории и их публикации. В Болгарии создание институтов и модернизация историографии приходятся на более поздний период - после Освобождения (1877-1878). Начало современной болгарской исторической науке положили чех Константин Иречек[22] и Марин Дринов[23], который был воспитанником Московского университета. В Болгарии исследование и публикация источников по национальной истории ведутся менее организованно и более медленными темпами, нежели это происходит в Венгрии.
* * *
Научная традиция венгерской
историографии развивается после Соглашения 1867 г., с одной стороны, под
влиянием имманентных исторической науке факторов, а с другой стороны, в
соответствии с австро-венгерскими интересами на Балканах, которые требовали
соответствующей направленности в исследовании прошлого. В 1874-1875 гг. в Венгрии начинается создание Национального архива; с его возникновением
выходят в свет многие новые источники, существенно менявшие представления
венгерских историков о развитии страны; однако все еще недоставало
подготовленных исследователей, которые могли бы пересмотреть и переосмыслить
венгерскую историю. Вот почему в этот переходный период на первый план, что
вполне естественно, выходят публикации архивных документов. В то же время
изменение приоритетов внешней политики теперь уже двуединой Австро-Венгерской
монархии, переориентация ее в направлении Балкан вызвали необходимость в собирании
и публикации источников об исторических связях (династических, политических и
торговых) венгров с балканскими народами в Средние века, а также о судьбе
венгерской эмиграции в Османской империи. Концепцию венгерской культурной
политики на Балканах (и в том числе в Болгарии) разрабатывают историки и
политики Беньямин Каллай и его воспитанник Лайош Таллоци. Они считали, что надо
изучать исторические связи Венгрии с Балканами в Средние Века постольку,
поскольку венгерские экономические, торговые интересы на Балканах являются
традиционными и популяризация достигнутого здесь исторического опыта будет
способствовать защите этих интересов.Применительно к болгарам первым продуктом новой тенденции в венгерской историографии можно считать том серии “Arpádkori új okmánytár” [“Новые документы из эпохи династии Арпадов”] (1870)[24], составитель которого Густав Вензел[25] подготовил его по заказу Комиссии по истории Венгерской академии наук. В приложение включены документы об Охридской и Тырновской епархиях. В имеющем программный характер введении подчеркивается необходимость системного изучения истории соседних стран, которые до османского нашествия были “настолько связаны с Венгрией, как будто бы представляли собой провинции венгерской короны... Старая слава нашей родины и ее давние державные позиции, - утверждает автор, - основаны на существовавших тогда взаимоотношениях с этими странами”, в том числе с Болгарией[26]. Документы, входящие в приложение, заимствованы из публикаций русских и греческих ученых. Густав Венцел опубликовал источники на языке оригинала (церковнославянский, старогреческий и латинский) и в переводе на венгерский. Как видно из введения, он знал сочинения Павла Шафарика, Василия Априлова, Юрия Венелина и Спиридона Палаузова по истории Болгарии.
Перемены на Балканах после Русско-турецкой войны (1877-1878) и политика Австро-Венгрии, направленная на проникновение в экономику региона, способствовали полноценному развитию упомянутой тенденции в венгерской историографии в 80-е гг. XIX в. и позже. Она связана с культурно-политическими взглядами Беньямина Каллая и с деятельностью венского кружка венгерских историков. Его организатором и вдохновителем был историк Лайош Таллоци, которого поддерживали другие историки нового поколения, воспитанные в семинаре Хенрика Марцали[27] К ним относились Ласло Фейерпатаки, Калман Тали, Алберт Бержевици, Шандор Домановски, Антал Ходинка. Благодаря их деятельности были не только опубликованы некоторые источники о болгарской истории, но и переведены на венгерский язык два наиболее значительных для своего времени обобщающих научных труды: “A bolgárok története” [“История болгар”] (Nagybecskerek[28], 1889) Констатина Иречека и “A szerbek és a bolgárok történele” [“История сербов и болгар”] (Nagybecskerek, 1890) А. Гильфердинга. В венгерской науке этого периода были исследованы прежде всего связи между венграми и болгарами в средновеко-вые времена. Им было уделено значительное место в монографии историка Дюлы Паулера “A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában” [“История венгерского народа во время королей Арпадской династии”), выпущенной в 1893 г., которой присудили большую награду Венгерской академии наук. В венгерской историографии второй половины XIX века были специально исследованы походы против турок христианской коалиции во главе с императором Священной Римской империи Сигизмундом (как венгерский король - Жигмонд) и битва при Никополе 1396 г., равно как и походы польско-венгерского короля Владислава III Ягелло и трансильванского воеводы Яноша Хуняди (1443-1444), в том числе битва при Варне[29].
В Венгрии интерес к болгарской истории развивается одновременно с зарождением современной болгарской исторической науки после освобождения. В результате этих двух параллельных процесов в последней четверти XIX века устанавливаются первые личные связи и возникает творческое сотрудничество между венгерскими историками и основоположниками болгарской исторической науки по ряду направлений: обмен знаниями по проблемам болгарской, венгерской и балканской истории, совместное установление источников по болгарской истории и по истории болгаро-венгерских связей, совместная популяризация научных достижений. О межличностном общении в исторической науке, о творческом научном обмене между болгарскими и венгерскими историками и об их взаимовлияниях свидетельствует богатое документальное наследие Лайоша Таллоци, Адолфа Шрауса, Еусебия Ферменджина, Ивана Д. Шишманова, Константина Иречека.
* * *
В основу своей научной программы Лайош
Таллоци ставил изучение исторических связей между Венгрией и балканскими
странами. Он ввел в научный оборот неизвестные до тех пор источники и собрал
сведения, при помощи которых пытался убедительно представить облик средновековното венгерского королевства и историю его отношений с соседними славянскими
народами, чтобы дать ответы на вопросы, диктуемые современной ему эпохой.
Считая себя последователем Прая и Энгела, Таллоци написал обобщающую работу о
болгаро-венгерских взаимоотношениях в Средние века. Она была опубликована в 1898 г. под названием “A magyar-bulgár összeköttetések történetéhez” [“К историю венгеро-болгарских
связей”] в авторитетном научном журнале “Századok”
[“Столетия”] — органе Венгерского
исторического общества. Работа Л. Таллоци состояла из трех глав: “Обретение
родины и болгары”, “Королевская династия Арпадов и Болгария” и “Лайош Великий и
болгары”. В последней главе он использовал открытые им источники, относящиеся к
1360-1369 гг., в которых представил неизвестные до тех пор подробности эпохи Лайоша
Великого, а также из истории Видинското банства. Эти грамоты, общим
числом 13 число, Таллоци опубликовал также отдельно в “Történelmi
Tár” [“Исторический сборник”] - приложении
вышеназванного журнала[30]. Через два года была
опубликована еще одна его работа — „Nagy Lajos és a
bulgár bánság” [„Лайош
Великий и болгарское банство”] (Századok,
1900). Там Таллоци привел новые факты из истории Видинското банства
во времена Лайоша Великого. В приложении он опубликовал 14 грамот,
относящихся к периоду 1368-1374
гг. Они раскрывают более полно деятельность видинских
банов -
братьев Петера и Бенедикта Химфи.Хотя интерес Л. Таллоци к болгарскому средневековью не занимал центрального места в его научном творчестве, он сопутствовал ему всю жизнь, зародившись в молодые годы, во время поездки в Леванту в 1881 г., когда он посетил новоосвобожденное Княжество Болгария и Восточную Румелию. Записки из дневника Таллоци свидетельствуют о том, что возникновению этого интереса содействовал замечательный чешский историк-болгарист Константин Иречек, труд которого „Geschichte der Bulgarien” („История болгар”] (Prag., 1876) он знал хорошо. С Иречеком Таллоци впервые встретился в бытность того болгарским министром просвещения, в сентябре 1881 г. в Софии[31]. Он считал его „самым серьезным славянским ученым”, „человеком, увидевшим многое, обдумавшим многое и давшим верные оценки”[32]. На самом деле Иречек становится для Таллоци не только примером в научной деятельности, но и очень близким личным другом. Их переписка[33] с 1888 г. до самой смерти венгерского историка з 1916 г. расскрывает их богатое творческое сотрудничество в изучении прошлого Сербии, Дубровника, Албании и т.д. Около двадцати из писем, которыми обменялись между собой Таллоци и Иречек, затрагивают проблемы болгарской и отчасти сербской истории (венгерские фрагменты в легенде о Кирилле и Мефодие, библиография работ о Мефодие, вопрос о „болгарских войнах” 893 г., вопрос о западной болгарской границе в XIV в.).
В первом десятилетии XX в. Л. Таллоци интересуется проблемами болгарской средневекозой истории главным образом в связи с исследованиями взаимоотношений между Венгрией и Дубровником. В своих письмах он затрагивает вопрос о сухопутных торговых дорогах, проходивших через Венгрию во времена Сревневековья, который очень часто ставился для обсуждения австрийскими и немецкими учеными. В своем письме 1905 г.[34] Таллоци высказал мнение, что в период Средневековья Венгрия оживленно торговала с Востоком не только по реке Дунай, а по суше - по торговой дороге Белград - Константинополь, через Софию и Филипополь[35].
Лайош Таллоци имел прямую связь с Болгарией и через своего близкого друга, генерального консула Австро-Венгрии в Софии Иштвана Буриана. Осенью 1890 г. он проявил желание сотрудничать с новым научным изданием болгарского Министерства просвещения „Сборник за народни умотворения, наука и книжнина” [„Сборник народных умот-ворении, науки и письмености”][36], который начал выходить за год до этого под редакцией Ивана Д. Шишманова[37]. Таллоци намеревался подготовить исследование для четвертого тома „Сборника”. Но это желание осталось неосуществленным.
* * *
Во второй половине XIX века историки францисканского ордена усиленно изучают
прошлое южнославянского католицизма. Среди них был и самый выдающийся
исследователь болгарского католицизма, банатский болгарин Еусебий Ферменджин[38] - член ордена Св. Франциска. В своей научной работе Ферменджин следовал
традиции болгарской католической литературной школы, которая во второй
половине XIX в. развивалась в условиях
венгерской литературной среды. В Венгрии его считали одним из самых выдающихся
южнославянских ученых своего времени, превосходным знатоком истории южных
славян. Когда в 1887
г. в Загребе выходит монументальный труд Ферменджина „Acta Bulgáriáé... ecclesiastica” (полное собрание писем и докладов болгарских католических священников в
Конгрегацию в Риме), Таллоци пишет рецензию, где признает большую значимость
этого труда и дает ему высокую оценку: „Многие из [опубликованных
документов] - настоящие жемчужины для изучения
истории католицизма и в целом истории религии на Балканском полуострове в XVI-XVIII веках... Без них мы бы не могли понять
общество Балкан и Дунайского бассейна во времена османского владычества”[39], пишет Таллоци об источниках, включенных в книгу. В документальном наследии Таллоци содержатся документы, проливающие свет на творческие связи обоих историков. Как Л. Таллоци упоминает в своем дневнике, они встретились впервые в июле 1890 г. в Дубровнике, где оба вели в это время работу в тамошних архивах[40]. В середине 90-х гг. XIX в. в связи со своими исследованиями Таллоци обращается за советом к Еусебию Ферменджин относительно наличия источников о венгерской истории и о венгеро-боснийских связях в итальянских архивах, а также в Ватикане[41]. Ферменджин, в то время уже признанный авторитет по истории южнославянского католицизма, дал венгерскому коллеге подробную информацию. С аналогичным запросом к Ферменджину обратился и близкий друг Лайоша Таллоци историк Актал Ходинка. Из письма от 26-го октября 1895 года явствует, что Ферменджин, изучив тома кодексов из Архива Конгрегации о распространении веры, выявил немногочисленные сведения о Венгрии и венграх[42].
В то время среди болгарских ученых интерес к истории католицизма в Болгарии проявлял Любомир Милетич. В 1895-1897 г. он исследовал документальные свидетельства об этой проблематике в Венгерском национальном архиве и в Францисканском архиве в Будапеште, также в архиепископском архиве в Темешваре, в городском и епархиальном архиве в Винге, в специальном архиве в Бешеневе, в финансовом и Военном архиве в Вене[43]. Его настойчивая исследовательская работа увенчалась серьезными результатами - был создан основополагающий труд “Заселение-то на католическите българи в Седмиградско и Банат” [“Поселение католических болгар в Семиградском и Банате”][44], который и для современного исследователя является ценным источником. Любомир Милетич знал лично отца Ферменджина и дал высокую оценку его работе[45].
Впрочем во второй половине XIX в. и в первой четверти XX в. болгарский католицизм и вообще болгарское присутствие в Банате рассматриваются более или менее подробно в разработках венгерских авторов по истории этой области в целом, которые, однако, не доходили до болгарских ученых[46]. Достаточно напомнить самый значительный монументальный труд священника-историка Ене Сенткларай[47] “Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. (1779-től napjainkig)...”[48] Вопрос об истории развитии Баната, края, который после своего освобождения из-под османского владычества (1718) принадлежал то Австрии, то Венгрии, становится актуальным в венгерской историографии в 1860 г. после очередного возвращения Баната к Венгрии. После Соглашения 1867 г., когда восточная часть Монархии (в том числе и Банат), принадлежа к Венгерской короне, управлялась венгерским правительством, область начинает называться “Южная Венгрия”, а живущие там католические болгары - южновенгерскими болгарами. Изучение прошлого Баната, его пестрого этнического состава и история его заселения разными этносами имело целью способствовать приобщению этого края к Венгрии.
* * *
В начале 90-х гг. XIX в. венгерский экономист, фольклорист и дипломат Адольф Штраус[49] кладет начало систематическим исследованиям в области болгаро-венгерских
исторических связей. Он посетил Болгарию впервые в 1884 г., когда по поручению венгерского министерства торговли начал изучать
экономическую ситуацию в этой стране. С тех пор Адольф Штраус регулярно
проезжал через Болгарию с различными научными и дипломатическими миссиями. Он
был личным другом министра-председателя Стефана Стамболова и Ивана Д.
Шишманова, “grata persona” князя и “большим другом болгар”[50]. Несколько его писем[51] Ивану Д. Шишманову и Стефану Стамболову раскрывают его деятельность по
исследованию в разных архивах болгаро-венгерских связей и одновременно с этим
вводят новые факты, свидетельствующие о начальных шагах болгарской
исторической науки. Во время поездки по Болгарии в 1890 г. Адольф Штраус собрал сведения о жизни Лайоша Кошута и других венгерских эмигрантов в Шумене, вступив в контакт с Василем Д. Стояновым - одним из основателей Болгарского просветительского общества в Брэиле[52]. Тогда же он связывается с Иваном Д. Шишмановым, прося его содействия в исследованиях материалов по этому вопросу. Результаты своих изысканий он опубликовал в марте следующего года в газете „Pester Lloyd”[53]. 7-го февраля 1892 г. Штраус сообщает Ивану Д. Шишмаиову из Будапешта, что собирает сведения о „мадьярско-болгарской эпохе 1848 года”[54]. Имелись в виду шесть месяцев с конца августа 1849 г. до середины февраля 1850 г., когда после разгрома венгерской революции ее вождь Лайош Кошут и его соратники нашли убежище на болгарской земле - в Видине и Шумене. „Некоторые современники все еще живут среди нас и возможно дадут мне немало сведений”, пишет Адольф Штраус[55]. Работой по сбору сведений он занялся во время новой своей поездки в Софию, летом 1891 г.
Помимо Кошутовой эмиграции в Болгарии А. Штраус занимался выявлением источников из истории болгарско-венгерских общественных связей в конце XVII в. - первой половине XVIII в. В середине ноября 1891 г. он сообщает Ивану Д. Шишманову о том, что ожидает получить дневник из семейного архива одного венгерского аристократа. Речь идет о графе Имре Текели, князе Трансильвании, который в 80-х гг. XVII в. участвовал в османских походах против Австрии, а в 1688 г. помогал туркам подавить Чипровское востание. За эти свои заслуги в 1695 г. он получил от султана титул вали-паша Видина[56]. В этом месте Штраус упоминает и о документах, связанных с миссиями венгерских эмигрантов из окружения Ференца Ракоци 11 на Балканы во время австро-венгерских войн начала XVIII в. На эти архивные материалы обратил его внимание венгерский историк Кальман Тали, который во второй половине XIX в. раскрыл большое количество источников по истории эпохи Ракоци, и кроме того на протяжении многих лет пытался решить вопрос о переносе останков Ракоши из Турции на родину. От него Штраус узнал, что документы находятся в Пресбурге[57] и посредством Шишманова искал содействия болгарского министра просвещения чтобы получить к ним доступ[58].
Письмо Адольфа Штрауса от 6-го июля 1893 г.[59] Стефану Стамболову потверждает, что его всерьез занимала мысль о выявлении архивных материалов не только о болгаро-венгерских связах, но шире - о болгарской истории османского периода. На рубеже 80-х и 90-х гг. XIX века выдающийся венгерский тюрколог Армии Вамбери добился разрешения турецкого правительства на то. чтобы Стамбул посетила комиссия Венгерской академии наук с целью изучения архивов[60]. Комиссия, в которую входили Вилмош Фракной, Калман Тали, Янош Чонтоши (все - ученые круга Таллоци) не ограничивалась в своей деятельности только проблемами венгерской истории. Она разыскивает и слазянские рукописи, интересовавшие венгерских ученых в контексте изучения южнославянско-венгерских связей. Штраус также пытался получить разрешение на доступ к фондам, в которых содержались документы из Софии и Видина[61]. Он добивался содействия министра-председателя Стамболова в получении кредита от болгарского банка.
Вряд ли все это было инициативой одного только Штрауса. Более вероятно, что сама идея возникла во время разговоров с Шишмановым. И. Шишманов считал, что болгарская историческая наука не располагает достаточной источниковой базой для изучения периода османского владычества (особенно до середины XVIII в.), и был уверен в необходимости дополнить ее документальными источниками иностранного происхождения[62]. Он внимательно следил за работой коллег по выявлению новых документов в соседних странах, с похвалой отозвался о деятельности вышеупомянутой комиссии[63]. Между тем, как раз в это время, в 1888 г. безуспешно завершилась поездка Йоакима Груева в целях работы в турецких архивах и библиотеках. Получить доступ к Константинопольским архивам было трудно, потому что турецкие власти относились с подозрением ко всем подобного рода начинаниям, не веря, что речь идет о сугубо научных мотивах. Трудности объяснялись и плохими условиями сохранения[64]. У венгров было больше возможностей для успеха, нежели у болгар, из-за традиционно хороших турецко-венгерских отношений. В сохранившейся корреспонденции нет больше сведений о судьбе этого совместного болгаро-венгерского начинания. Известно лишь, что венгры снова получили доступ в турецкие архивы уже в 1907 г.
Адольф Штраус и позже занимался поиском источников по болгарской истории. По просьбе[65] Ивана Д. Шишманова он ищет сведения о наличии документов о „болгарской эмиграции” (имеются ввиду банат-ские болгары[66]) в венском государственом архиве, вступив для этого в контакт с венгерским историком Ене Семткларай, которого в это время знали в Венгрии как автора работ по истории южных провинций и Ваната. В Венском архиве последний нашел много „актов”, предстазляющих большой интерес с точки зрения изучения прошлого болгар-католиков[67].
Как явствует из переписки с Шишмановым[68], именно Штраус был инициатором первой публикаций в Болгарии работы венгерского историка. Речь идет о штудии Дюлы Паулера (тогда директора Венгерского национального архива), посвященной походам короля Стефана V против Болгарии[69]. Она являлась частью книги Паулера „A magyar nemzet története az Arpádházi királyok korában” [„История венгерского народа во времени крали Арпадской династии”]. Сам Штраус тоже собирался подготовить для „Сборника” историческое исследование - о венгерской эмиграции в Турции со времени Ференца Ракоци II и Лайоша Кошута[70], однако судьба этого исследования неизвестна.
* * *
К концу первого десятилетия XX в., когда в болгарских научных кругах снова обсуждается вопрос о
необходимости выявления османо-турецких источников по болгарской истории и об
их археографической разработке, на венгерские архивохранилища обращает свой
взор один из перзых специалистов по османскому источниковедению, дипломатике и
палеографии Диаманди Ихчиев - организатор турецкого
архива в Народной библиотеке в Софии (1900-1908). В
конце октября 1907
г.[71] от обратился к Иречеку с
вопросом о наличии в библиотеках Вены и Будапешта турецких документов, имеющие
отношение к болгарской истории, и о том, какие усилия можно было бы предпринять
в целях их выявления[72]. Именно в это время, в
середине первого десятилетия XX з.
венгерские политические и научные круги вели активные переговоры с турецким
правительством: сначала в целях получения разрешения перенести в Венгрию
бренные останки князя Ференца Ракоци II, который умер в эмиграции, а затем, чтобы получить доступ в турецкие
архивохранилища. В то время, когда Д. Ихчиев писал К. Иречеку, венгерский
монах-ориенталист Имре Карачонь уже в течение нескольких месяцев знакомился с
хранившейся в турецких архивохранилищах документацией. В Болгарии, при дворе
Фердинанда, знали об этих венгерских инициативах[73]. Можно предполагать, что
болгарская сторона пыталась искать содействия венгров в вопросе о доступе в
турецкие архивы.
*
* *
Таким образом, именно в первой половине XIX в. было положено начало венгерской исторической
болгаристике, сосредоточившейся на изучении банатских болгар. В это же время
появляется венгерская тема в болгарских исторических сочинениях, с которыми
связано зарождение научно-критического направления в национальной
историографии. Болгарская тема присуствовала и в венгерских исторических
трудах второй половины XIX в.
Исследователи обращались к изучению ключевых моментов в истории контактов двух
народов в Средние века. Их привлекали такие темы, как возникновение
венгерского государства в соседстве с болгарским, династические связи между
болгарскими и венгерскими королями, венгерское государствено-политичсское
присуствие в северозападных болгарских землях, христианская коалиция
центрально-европейских народов против османского нашествия и ее поддержка балканскими
народами. До появления первых болгарских специалистов венгерские историки
сотрудничали по вопросам изучения Болгарии с учеными Габсбургской монархии - славистами и болгаристами (такими, как чехи Павел Шафарик и Константин
Иречек, хорват Вартослав Ягич) и в том числе с представителями банатской
болгарской школы. Начало непосредственного болгаро-венгерского сотрудничества
между историками приходится, как свидетельствуют документы личного происхождения, на 90-е гг. XIX в. чех К. Иречек явился важным посредником между учеными Будапешта и Вены
и делавшими первые шаги после освобождения болгарской исторической наукой. Для
болгарских ученых (работавших в Болгарии или в России) важным посредником при
соприкосновении с проблемами венгерской истории была продукция русских ученых. _________________________
[1] Самая старая венгерская хроника, принадлежащая
Анониму, хронисту короля Белы III, датируется
приблизительно 1200 г.
[2] Gunst Р., А magyar törtenetiräs törtenete. Вp., 2000. Р. 142-143.
[3] Дьердь Прай (1723-1801) - венгерский историк немецкого происхождения.
Вступает в Орден иезуитов в 1740 г. В середине XVIII в. преподаватель в Венском Терезиануме.
Сочинения: Annaies veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Vindibonae, 1761; Annales regum Hungariae. Vol. I-V. Viennae, 1763-1770; Historia regum Hungariae. Vol. I-III. Budae, 1801.
[4] Gunst P., A magyar történetírás..., p. 159.
[5] Янош Керестей
Энгел/Johann Christian
von Engel (1770-1814) - венгерский историк
немецкого происхождения. Сочинения: Geschichte des Ungarischen Reiches und
seiner Nebenlander. Vol. I-IV. Halle, 1797-1804; Monurnenta Ungarica. Viennae, 1809; Geschichte des Ungarischen Reichs. Vol.
I-IV. Wien, 1813-1814.
[6] Engel J. Ch., Geschichte des Ungarischen Reiches und seiner Nebenlander. Erste Theil.
Geschichte des alten Pannoniens und der Bulgarien, nebst einer allgemeinen
Einleitung in die Ungarische und Illyrische Geschichte. Halle, 1799.
[7] Ласло Горове (1780-1839) - венгерский писатель, член Венгерской
Академии наук.
[8] Сегодня университет “Бабеш-Бояй” в г.
Клуж-Напока, Румыния.
[9] Речь идет о
переселенцах, покинувших Северную Болгарию после Чипровско-го востания (1688) и поселившихся в области Банат. На долю болгарской общности, живущей в
Банате по сегодняшний день, выпали те же исторические повороты, которые
претерпела сама эта область. Банат находился в составе венгерского королевства со времени его возникновения и
до османского нашествия на Балканы в XV в.; в 1552-1718
- турецкий вилает; в 1718-1777 - земли
австрийской короны; в 1778-1848 вновь земли венгерской короны; в 1849-1860 гг. вновь в ведении
Австрии; в 1860 г. воззращены в
состав Венгрии. После Первой мировой войны большая часть Баната передана
Румынии, меньшая Югославии, небольшая часть осталась принадлежащей Венгрии. На протяжении веков банатские болгары обособились в отдельную болгарскую
религиозно-культурную общность: они католики, пишут латынскими буквами и имеют
самобытную культуру; долгие годы находятся
под хорватским влиянием посредством церкви (См. Телбизов К., Векова-Телбизова М., Традиционен бит и култура на банатските българи // Сборник за народни умотворения, наука и книжнина (далее: Сб. НУНК). LI. 1963.
[10] Orszägos Szechenyi Könyvtär, Kezirattär (OSZKK). Fol. Hung., 1364.
[11] Gorove L., А bánsági bolgárok hajdani 's mostani állapotuk // Tudományos Gyüjtemény, 1837. Vol. VIII, p. 3-65, Vol. IX, p. 3-63.
[12] Gorove L., Egy a' Bolgárok történeteihez tartozó okievel // Tudományos Gyüjtemeny, 1838. Vol. VIII, p. 34-45. Публикация содержит грамоту, которой Мария Терезия дарит имение Мако первому епископу и главному ишпану комитата
Чанад Николе Станиславовичу как вознаграждение за преданность фамилии австрийскому двору.
[13] Материал о его пребывании хранится в отделе рукописей библиотеки
Венгерской Академии наук. См.: Magyar Tudomänyos Akademia Könyvtära. Kezirattär (далее: MTAKK). RAL. 85/ 1836. Отчет Ласло Горове о пребывании среди болгар в
Темешском Банате, 9.08.1836.
[14] Ibidem.
[15] MTAKK. RAL, К 1231: 23, р. 9.
[16] Милетич Л., Книжнината
и езикът на банатските
българи // Сб. НУНК, 1900. Кн. XVI-XVII, с. 341.
[17] Budapesti Ferences Leveltär, Fermendzsin, Е. Adversaria. Tom I. hie adnotata sunt mulsa, quo ego, adhuc clericic. Theol. Studem anno 1868, tempore feriarum, collegi, descripsi velescrips. Vukovarini, 1872. IV. 6. р. 77.
[18] Основные характеристики болгаро-католической
литературы: латинский или “иллирийский” (литературный хорватский) язык; участие
творцов иного национального происхождения, поддержавших идею восстановления
политической независимости Болгарии; наличие элементов новой мифологии в
историческом рассказе; использование
новых форм, в том числе в исторических описаниях (См.: Проданов Н., Материали по българска историография.
Т. I. В. Тырново, 1993). Инонациональное (в том числе венгерское) влияния
на эти исторические описания представляли бы интерес для самостоятельного исследования.
[19] Ников П., Задачата
на днешната българска историография // Годишник на Софийския университет, историко-филологически факултет
[далее: Год. СУ - ИФФ]. XVII. 1920-1921. С. 299; Цанев Д., Българската историческа книжнина
през Възраждането. XVIII —първата половина на XIX в. София, 1989, с. 194-195.
[20] Спиридон Палаузов
(1818-1872) - историк, общественный
деятель. Учился в Одессе, Бонне, Гейдельберге, Мюнхене, Москве и Петербурге.
Основоположник современной болгарской медиевистики.
[21] Янош Хуняди (Историческа характеристика) // Палаузов Сп., Избрани трудове. Ред. В. Гюзелев, Хр. Коларов. Т. 1. София, 1974. С. 360-499.
[22] Константин Иречек (1854-1918) - историк, славист. Жил в Болгарии с 1879
до 1884 г., был министром просвещении Болгарии (1881-1884).
[23] Марин Дринов (1838-1906) - болгарский историк, филолог. Учился в Киеве,
окончил Московского университета (1876). Член Петербургской академии наук (1898), один из основателей Болгарской литературной
общество. Професор славяноведения
в Харьковском университете (1873-1906).
[24] Árpádkori új okmánytár. A MTA Történettudományi
Bizottság megbízásából közzéteszi Wenzel Gusztáv. Vol. VIII. 1261-1272, Bp., 1870. P. 422-479.
[25] Густав Вензел (1812-1891) - венгерский юрист, член ВАН. Впервые в
Венгрии читает лекции об истории европейского права на Юридическом факультете
Будапештского университета. Сыграл важную роль в публикации источников по венгерской истории.
[26] Árpádkori új okmánytár. Pest, 1870, p. 422.
[27] Хенрик Марцали (1856-1940) - венгерский историк, член ВАН, один из основоположников современной венгерской исторической
науки.
[28] Надьбечкерек - сегодня Зренянин (Сербия).
[29] Szalay L., Magyarország története. Vol. III. Bp., 1853; Teleki J., Hunyadiak
kora Magyarországon. Vol. I-IV. Pest, 1852-1854; Fraknói V., A Hunyadiak és a Jagellók kora 1440-1526. Bp., 1896.
[30] Thallóczy L.,
Oklevelek a magyar-buigár
összeköttetések történetéhez. 1360-1369. - Történelmi
Tár, II, 1898, № IV, pp. 355-367.
[31] Thallóczy L.,
Utazás a Levantéban. A
keleti kereskedelem története. Bp., 1882, p. 19.
[32] OSZKK, Quart. Hung., Vol. I, p. 302.
[33] Научный архив Болгарской Академии наук [далее:
НА-БАН]. Ф. Зк, оп. 1,
а.е. [ед. xp.] 793, л. 1-102. Письма Лайоша Таллоци Константину Иречеку. Вена, 11.06.1889-12.12.1916; OSZKр Levelestár, F XI/499, f. 1-51. Письма Константина Иречека Лайошу Таллоци.
а.е. [ед. xp.] 793, л. 1-102. Письма Лайоша Таллоци Константину Иречеку. Вена, 11.06.1889-12.12.1916; OSZKр Levelestár, F XI/499, f. 1-51. Письма Константина Иречека Лайошу Таллоци.
[34] OSZK, Levelestár, F XI/499,
f. 78.
[35] Сегодня Пловдив.
[36] Письмо хранится в отделе писем Венгерской национальной
библиотеки: OSZK, Levelestár,
F XI/166, f. 34, 36, 44. Письма Иштвана Буриана Лайошу Таллоци, 25.01.,
30.10., 5.11.1890.
[37] Иван Д. Шишманов (1862-1928) - болгарский литературный историк и критик,
Фольклорист, этногоаф, общественный деятель, член БАН. Учился в Вене (1882), Йене (1884), Женеве (1885-1886), Лейпциге (1888). Министр просвещения (1903-1907).
[38] Еусебий Ферменджин (в миру Мартин Лукоз
Ферменджин) (1845, Винга -
1897, Нашич, Хорв.) - историк, член
Загребской академии наук (1890). Потомок болгарских поселенцев в Винге. В Орден вступил, когда ему было 17
лет. Преподавал з Венском
университете. Жил в Риме с 1888.
[39] Ll-l [Thallóczy L.], Fermendzsin E. Acta Bosnae // Századok, Bp., 1893, p. 609.
[40] OSZKK, Quart. Hung. Vol. 1, p. 302.
[41] OSZK, Levelestár, F Xl/300. F. 1, 2, 3. Письма Эусебия Ферменджина Лайошу Таллоци,
20.05.1894-
14.10.1895.
[42] МТАКК, Ms. 4816/34.
[43] Дамянов С., Любомир Милетич и негозите проучвания за българите в Седмиградско и Банат // Милетич Л.,
Изследвания за българите
в Седмиградско и Банат. Съст. Рунтова М. София, 1987, c. 12-13.
[44] Сб. НУНК, Кн. XIV, София, 1897, c. 284-543.
[45] Милетич JI., От. Еусебий Ферменджи // Български поеглед, 1897, №4, с. 148-150.
[46] Böhm L., Geschichte des Temesser Banats. Leipzig, 1861;
На венг. яз.: Dél-Magyarország vagy az un. Bánság külön történelme. Pest, 1867, Vol. I-II; Bodor A., Délmagyarországi teleoítések története és
hatása a mai közállapotokra. Bp., 1914.
[47] Ене Сенткларай (1843-1925) - венгерский историк, член Венгерской академии наук.
[48] Szentkláray J., Száz év Dél-Magyarország újabb
történetéből. (1779-töl napjainkig). Tekintettel a III. Károly és Mária Terézia
korabeli előzményekre. A Dél-Magyarországi vármegyék visszakapcsolásának
százados évfordulójára. Temesvár, 1879.
[49] Адольф Штраус (1853-1944) получил юридическое образование в Будапештском
университете и закончил также военную Академию Людовика; был офицером генерального штаба. В конце 70-х - начале 80-х гг. XIX в. венгерское правительство несколько раз
посылает его с официальными миссиями в восточные провинции монархии. В 1866 г. покидает армию чтобы отдаться научным занятиям.
С 1892 г. преподает в
Восточной торговой академии в Будапеште.
[50] Róna J., Egy magyar művész élete. Vol. ІІ. Bp., 1929, р. 625.
[51] НА-БАН, Ф. 11к, оп. 3. а.е. 1713, л. 13, 14, 16, 19, а.е. 1715, л. 25; Ф. 19к, оп. 1, а.е. 966, л. 4.
[52] Миятев П., Спомени
за пребивазането на унгарската
емиграция в България през средата на
миналия век. БАН. Архивен институт. Шишманов. П. 13е. С. 317.
[53] Strauss, A.,
Aus der Geschichte der Emigration. Beilage des Pester LLoyd. Zur № 87 (29.
03.1891).
[54] НА-БАН. Ф. 11k. On. 3, a.e. 1713, л. 19. Письмо Адольфа Штрауса Ивану Шишманову, 7.02.1892.
[55] Ibidem.
[56] НА-БАН, Ф. 11к, Оп. 3, а.е. 1713, л. 13-14. Письмо Адольфа Штрауса Ивану Шишманову, 15.11.1891.
[57] Пожонь (венг.),
сегодня Братислава (Словакия).
[58] НА-БАН, Ф. 11к, Оп. 3, а.е. 1713, л. 16.
[59] НА-БАН, Ф. 19 к, Оп. 1, а.е. 966, л. 4. Письмо Адольфа
Штрауса Стефану Стамболову, 6.07.1893.
[60] Сб. НУНК, 1891, Кн. IV, с. 321.
[61] НА-БАН, Ф. 19к, Оп. 1, а.е. 966, л. 4.
[62] Шишманов Ив., Стари пътувания
пяез България в посока на римския път от Белград за Цариград // Сб. НУНК, 1891. Кн. IV. С. 320;
Гълъбов Г.,
Османотурски извори за българската история // Год. СУ - ИФФ, 1937/1938, Кн. 34,
с. 8-9.
[63] Сб. НУНК, 1891, Кн. IV, с. 321.
[64] Тодоракова М. Издирване
на документи за българската история в Цариградските архиви и основни проблеми при тяхното публикузане 1878-1944 // Известия на държавните архиви. Т.
68,1994, с. 5-6.
[65] НА-БАН, Ф. 11к, Оп. 3, а.е. 1715, л. 25. Письмо Адольфа Штрауса Ивану Шишманову, без даты.
[66] Телбизов К.,
Векова-Телбизова М., Бит и култура
на банатските българи..., с. 3-4.
[67] Ibidem.
[68] НА-БАН, Ф. 11к, Оп. 3, а.е. 1713, л. 15. Письмо Адольфа Штрауса Ивану Шишманову, 11.12.1891.
[69] Паулер Д., Българските
военни походи на Стефан V // Сб. НУНК. Кн. VII, 1892, с. 428-437.
[70] НА-БАН, Ф. 11к, Оп. 3, а.е. 1713,
л. 13-14, 19. Два письма Адольфа Штрауса Ивану Д. Шишманову, 15.11. 1891,
7.02.1892.
[71]
Български исторически архив при
Народна библиотека „Св. Кирил
и Методий”. Ф. 533, а.е. 2, л. 1. Письмо Диаманди Ихчиева Константину Иречеку, 27.10.1907. Черновка. [72] Там же, а.е. 3, л. 6. Письмо К. Иречека Д. Ихчиеву, 10.11.1907.
[73] При переносе бренных останков князя
Ференца Ракоци II представитель болгарского князя Фердинанда дважды встречался с Вилмошем Фракной, который был во главе венгерской делегации в Турции
(в Стамбуле, а также на пути
делегации в Венгрию, в Констанце, 25 октября 1906 г.). См.: [Thallóczy L.] Úti napló. 1906. oktober 5 - november 7. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai teleméinek
hazahozatalával megbízott országos küldöttség egy tagjának magánfeljegyzései. Vol. II. Bp., 1906,
рр. 48-49.
* * *
Magyar-bolgár néprajztudományi kapcsolatok a 19. század végén és a 20. század elején
írta Pejkovszka Penka / 2000
- Megjelent in: - In: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmeny, ruszin nemzetisé néprajzából. 3. Ed. Eperjessy E. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, 2000, pp. 24-39.
A magyar és a bolgár kutatók kétoldalú kapcsolatai a - néprajztudomány tágabb értelmezésében - a 19. század
80-as éveiben alakultak ki. Ezek a kapcsolatok fél évszázadon ál a
néprajztudomány azon három ágazatában valósultak meg, amelyek csak a 20.
században váltak önálló tudományággá, pontosabban a folklorisztika, a
népzenetudomány és a tárgyi néprajz területén[1].
Ezidőtájt a magyar - bolgár
etnográfiai kutatásokat alapvetően a Magyarország és Bulgária közötti
politikai és gazdasági kapcsolatok határozták meg, amelyeket
természetesen a két nép szellemi igénye és maguknak a kutatóknak a
szakmai érdeklődése is befolyásolt. Mivel a tárgyalt korszakban a
kétoldalú kulturális kapcsolatoknak hivatalos jellege[2]
még nem volt, a két nép közötti néprajzkutatói együttműködés általában a
tudósok saját kezdeményezései alapján valósult meg, habár közülük
egyesek a két ország kormányainak támogatását is élvezték. Az
ilyenképpen kibontakozó kutatások irányát és tartalmát elsősorban az
érintett tudósok érdeklődési köre, kezdeményezése és lehetőségei határozták
meg, ami személyes írásaikból (leveleikből, naplóikból,
visszaemlékezéseikből) is kitűnik. Az itt tárgyalt témát is főleg ezen
források tükrében vizsgáltuk.
A megvalósult kétoldalú magyar - bolgár
néprajzkutatói kapcsolatok elsősorban a magyar néprajzkutatóknak és
folkloristáknak a bolgár hagyományos kultúra iránti tartós
érdeklődésének, valamint a még fiatal bolgár néprajztudomány jelentkező
igényei találkozásának eredményei. Magyar részről a hagyományos bolgár
kultúra iránti rendszeres és céltudatos érdeklődés a 19. században a
60-as évek végén és a 70-es évek elején, illetve az Ausztria és
Magyarország közötti kiegyezés (1867) után jelentkezik. Ehhez járult
még hozzá a keleti válság kiéleződése, valamint az Osztrák - Magyar
Monarchiának az a törekvése, hogy eredményesebb balkáni politikája
megvalósításának érdekében közvetlenebbül ismerkedjen meg a bolgárok
tárgyi és szellemi kultúrájával[3].
Ugyanakkor a magyar tudósoknak a bolgár hagyományos kultúra iránti
tartós érdeklődése a néprajztudomány Önálló tudománnyá történő
átalakulásának az eredménye is az Osztrák - Magyar Monarchiában a 19.
század közepén[4].
A
bécsi magyaroknak és a budapesti szakértőknek a bolgár folklór iránti
érdeklődése alapvetően az adatgyűjtésben és könyvekben, újságokban való
népszerűsítésben nyilvánult meg. A Bécsben élő magyar származású Kanitz Félix Fülöp geográfus
"Donau Bulaarierí und Der Balkan" (1875-1879) c. háromkötetes, a maga
nemében sajátos útleírása tulajdonképpen Bulgária első néprajzi
leírása. Fontos szerepet játszott abban, hogy Közép-Európa
nyilvánosságával a bolgár nép etnikai és belső kulturális értékeit
megismertesse, A 70-es évek elején egy másik magyar földrajzkutató és
nyelvész. Erődi Béla[5] volt az. aki a bolgár népi hiedelmeket, népszokásokat és népköltészetet elsőként mutatta be magyar nyelven a Vasárnapi Újság oldalain[6]. Ugyancsak ő volt az, aki a Koszorú c. folyóiratban 1879-ben Bolgár költészet címmel megjelentetett tanulmányában[7] hét bolgár népdalt is szerepeltetett.
A
folklóranyag gyűjtésével és népszerűsítésével egyidejűleg mélyebb és
tematikai szempontból speciálisabb néprajzi feldolgozások is
megjelentek. Ezek főképpen a múlt század 80-as éveiben Czirbusz Céza[8] magyar
geográfus kutató munkásságához kapcsolódnak. Többek között Czirbusz
G. szerzője a bánsági bolgárokról szóló első tudományos néprajzi
vázlatnak, "A dél-magyarországi bolgárok etnológiai magánrajzának" is
(1882, Temesvár). Tulajdonképpen ennek a tanulmánynak a 19. század 80-as
éveinek közepén a Bolgár Tudományos Társaság "Периодическo списание на Българското книжовно дружество" című időszaki folyóiratában[9]
bolgár nyelven történt közlése veti meg az alapját a magyar -bolgár
néprajztudományi kapcsolatoknak. A 90-es évek folklorisztikai eredményei
viszont már Strausz Adolf magyar közgazdász és diplomata nevéhez
fűződnek. Magyarországon a hagyományos bolgár kultúra iránti rendszeres
érdeklődés a 19. század utolsó évtizedében két intézmény
tevékenységéhez kapcsolódik:
a/ Az 1889-ben
alapított Magyar Néprajzi Társaság, ahol a Magyarországon élő
nemzetiségeknek megfelelően nyolc szakértői szekció alakult: az egyik a
bolgár volt, amelynek első elnöke Strausz Adolf, majd 1890-től Czirbusz Géza;
b/
A Keleti Kereskedelmi Akadémia, ahol két évtizeden át Strausz Adolf
bolgár néprajzot tanít. Az egyetemistáknak tankönyv helyeit Kanitz
Félix már említett Donau Bulgarien und Der Balkan c. könyvét ajánlották.
Az iskolaszék tagjai között pedig ott találjuk Erődi Béla nevét is.
1892-ben Budapesten kiadták Strausz Adolf "Bolgár népköltési gyűjtemény" c. kétkötetes munkáját. Kiadását Hunfalvy Pál nyelvész
és néprajzos, a Magyar Tudományos Társaság akkori elnöke a
következőképpen ajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia figyelmébe: "A
munka mindenesetre irodalmunk látókörébe új tárgyat, mégpedig nevezetes
tárgyat emel be, amely azért is megérdemli az Akadémiánk segélyezését[10]. mivel a bolgárok politikailag többszörös jóviszonyban állottak a magyar koronával." Ilyenképpen Hunfalvy е könyv
tudományos és kultúrpolitikaijelentőségét is meghatározta. 1897-ben a
már említett "Gyűjteményt" a "Bolgár néphit" követte. Strausz
folklorisztikai munkáit a magyar kiadásokkal majdnem egyidejűleg
németül is kiadták, ami rendkívüli módon hozzájárult a bolgár kultúra
ausztriai és németországi népszerűsítéséhez. Strauszt - Bulgária iránt
tanúsított érdemeire való tekintettel - csakhamar a Tudomány és művészet érdemrend második fokozatával tüntették ki.
Strausz
Adolf a 80-as években kezdett érdeklődni a bolgár folklór iránt, amikor
különböző tudományos és diplomáciai kiküldetései során gyakran
utazgatott Bulgáriában. Szófiában Burián István magyar diplomata, az akkori osztrák - magyar ügyvivő volt az első, aki figyelmét felhívta a bolgár népdalokra. Ferdinánd bolgár fejedelem támogatását élvezte és Stambolov Sztefan akkori
miniszterelnök személyes barátja lévén, Strausz több bolgár néprajzi
kötetét a bolgár kormány anyagi támogatásával jelentette meg. Kutatásai
során tartós és eredményes alkotói együttműködés alakult ki közte és a
nagy bolgár tudós és közéleti személyiség, Shishmanov Iván között
is, aki fontos szerepet játszott a bolgár néprajztudomány intézményes
megszervezésében. Erről tanúskodik a Strausz és Shishmanov között
váltott több mint száz személyes levél is[11].
Ezek a levelek mini kultúrtörténeti források azért is fontosak, mert
sok részletet tárnak fel a "Bolgár népköltési gyűjtemény" és a "Bolgár
néphit" c. munkáival, illetve egy szinte ismeretlen kiadvánnyal, a "Die
Donaulander" c. folyóirattal kapcsolatban. Annál is inkább, mert a
"Bolgár népköltési gyűjtemény" elsőként mutatta be a bolgár népköltészet
egészét Magyarországon. A német nyelvű kiadvány[12] pedig teljesen új megvilágításban tárta fel mindezt Nyugat-Európa előtt.
Strausz kérésére a "Bolgár népköltési gyűjtemény" előszavát Shishmanov Iván írta, kiemelve е kiadvány
belső értékeit, mely kiadvány fénye és tartalmi gazdagsága egyedülálló
az európai irodalomban, és reménykedik, hogy majd felkelti a
nyugat-európai tudósoknak a bolgár népköltészet iránti érdeklődését is[13]. Amikor a "Bolgár néphit" német kiadása[14] készült, a korrektúrákat maga Shishmanov szerkesztette. Később Shishmanov erről a munkáról "Български преглед" (Bolgár Szemle) c. folyóiratban recenziót is írt, amelyben Strausz ösz-szehasonlitó módszerét е munkának a "legeredetibb és leghasznosabb vonásaként" értékelte[15]. Strausz
Adolf a bolgár folklórt és első bolgár folkloristák eredményeit nemcsak
könyveiben, de újságírói tevékenységén keresztül is népszerűsítette.
Különböző magyar folyóiratokban és újságokban megjelent tömérdek
fordításán és cikkén kívül a múlt század 90-cs éveiben hozzákezdett egy
német nyelvű - az ő szavaival élve "néptudományos folyóirat" - a "Die
Donaulander"[16]
kiadásához. Sajnos csak az első szám jelent meg 1899-ben, ami néhány
Bulgáriára vonatkozó tanulmányt tartalmazott. Strausz A. számára mindig
fontos volt a bolgár tudósokkal való rendszeres együttműködés. A
lehetőségekhez képest ez időben a legtekintélyesebb bolgár időszakos
kiadványból, a "Сборник за народни умотворения, наука и книжнина" (Néphiedelmek
gyűjteménye, tudomány és irodalom) címűből is igyekezett mindig színes
illusztrációkat felhasználni. Strausz Adolf ahhoz is támogatást
nyújtott, hogy magyar tudósok és szakértők tájékoztatást kapjanak az
1878-as (török alóli) felszabadulás utáni bulgáriai munkalehetőségekről.
Ugyanis akkoriban az ország szakértőhiányban szenvedett és a kormány
hozzájárult, hogy a lehetőségekhez képest külföldiek is részt vegyenek a
korabeli bolgár tudomány és kultúra kialakulásában. így történt, hogy
1895 márciusában a modern magyar muzeolőgiának és az anyagi kultúra
összehasonlító-történeti kutatásainak a megalapozója Jankó János, - ez
időben még kezdő néprajzos lévén - közölte Strausszal szándékát, hogy
elhagyja a budapesti Nemzeti Múzeumot és Bulgáriában kíván munkát
vállalni[17]. Strausz közreműködésén kívül Jankó személyesen is fordult Shishmanovhoz Kérte a befolyásos bolgár tudóst, hogy készítse elő Szófiába való érkezését hivatkozva a Nemzeti Múzeum részére "5000 tárgy"
összegyűjtése során felhalmozódott tapasztalatára "Teljes fiatal
munkalendületemet, a tárgyak iránti szeretetemet és összes erőmet a
bolgár nemzeti tudománynak fogom szentelni" - olvashatjuk Jankó levelében[18].
Strausz Adolf a bolgár néprajzi intézmények megszervezéséhez is
támogatást nyújtott. 1905-ben Shishmanov Iván akkori oktatásügyi
miniszter kérésére ő intézte el, hogy a Szófiai Néprajzi Múzeum bánsági
bolgár népviseleteket kapjon[19].
1899-ben a Magyar Néprajzi Társaság Strausz A. javaslatára választotta meg tiszteletbeli tagoknak Shishmanov Iván és Miletics Ljubomir nyelvészeket
(ez utóbbi a bánsági bolgárok nyelvét, irodalmát és történetét
kutatta). 1917-ben ugyancsak az ő javaslatára választották a Társaság
külső tagjává Drandar Anton bolgár irodalmárt és közéleti
személyiséget, amely elismerést "a magyar nemzet tudományos törekvései
iránt tanúsított rokonszenvéért" kapta[20]. A 20. század második évtizedében a magyar néprajzosok Bulgáriában végzett terepmunkáját két körülmény indokolta:
- A budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémia Keleti Múzeumának 1909-1910. évi
megalapítása, amelynek feladata a Kelet néprajzának és kereskedelmi
cikkcinek bemutatása, ami egyben az akadémiai oktatás gyakorlati céljait
szolgálta;
- Az első múzeumi őrének, Györffy Istvánnak a
nézetei. Ugyanis Györffy kutatásai a magyar hagyományos kultúra keleti
öröksége, különösen ennek honfoglaláskori török elemei felé irányultak.
Felfogása szerint a magyarok török örökségének legbiztosabb forrása a
tárgyak összevetése - ezek története, formája, a nyelvvel való
kapcsolata. Ez határozta meg bulgáriai terepmunkájának tárgyát is:
nemcsak a bolgárok, hanem az itt élő tatárok és törökök hagyományos
anyagi kultúráját is vizsgálta.
A Keleti Múzeum 1913 novemberében
megnyitott kiállítása más balkáni népek anyagával együtt gazdag,
Bulgáriából származó néprajzi gyűjteményt tartalmazott. A bolgár
gyűjtemény alapját az Akadémia igazgatója, Kunos Ignác turkológus rakta le, a múzeumnak ajándékozva saját majolika-, faedény-, viselet- és ékszergyűjteményét[21].
1911-től 1913-ig ezt az Akadémia tanítványai Györffy István gyakorlott
vezetése alatt gyarapították tovább. Szerbián és Bulgárián keresztül
évente utaztak Törökországba, Magyarország keleti kereskedelmének
szempontjából fontos ipari központokkal, a balkáni országok piacaival és
hagyományos kultúrájával való ismerkedés céljából. Az egyes kiutazások
alkalmával számos néprajzi tárgyat vásároltak. Az 1911. évi
jelentéseiben Györffy külön rámutatott a Szilisztra környéki falvakban
gyűjtölt tatár szőtteskendőkre, mint különösen értékes szerzeményekre[22].
Az 1912. évi információját a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya részére
(amelynek munkatársa volt) írt jelentésének adatai egészítik ki.
Konstaniinápolyban és Plovdivban 78, Dobrudzsában 57 néprajzi tárgyat
veitek meg a Keleti Múzeum, illetve a Néprajzi Osztály részére[23]. 1913 tavaszán a Tatar-Akmandzsa[24] nevű tatár falut látogatta meg, ahol "több mint 200 db értékes régi pezgirt, szőttest és néhány díszes felsőruhát" vásároltak[25]. Györffy István 1916-ban újabb néprajzi terepmunkát végzett Északkelet-Bulgáriában[26]. Mivel ezidötájt a katonai szolgálat alól mentesítve volt, bejárta a Deliormant[27].
Terepmunkájáról a budapesti Néprajzi Múzeum Fotóarchívumában őrzött
általa készített 455 fényképfelvétel beszél ékesszólóan, amely е vidék török, bolgár és cigány lakossága anyagi kultúrájának szinte minden oldalát tükrözi[28].
Az
1920-as évek második felében néhány magyar néprajzos újabb terepmunkába
kezdett Bulgáriában. Ezek a terepkutatások összefüggésben voltak az
akkori Magyarországon népszeríí turáni eszmével, amely a magyarság és a
közép-ázsiai őshazájú népek etnikai rokonságát hangsúlyozta.
Ilyenképpen a két világháború közötti időszakban a magyar - bolgár
politikai barátság fő érveként is "a magyar - bolgár etnikai rokonságot"
emelték ki. Ezért a Bulgáriában megtett magyar tanulmányutaknak csak
egy része minősíthető valóban néprajzi kutatásnak. Elsődleges céljuk az
volt, hogy a hagyományos bolgár kultúrában megőrzött ősi elemeket
feltárva, azokból magyar vonatkozású következtetéseket vonjanak le. Az
északbulgáriai törökök és a magukba olvasztott ott élt kunok és
besenyők hagyományos kultúráját is ebből a szempontból kutatták.
Tanulmányútjaik a bolgár kormányok támogatásával és az akkoriban
Bulgáriában tartózkodó magyar régész, Fehér Géza közreműködésével valósultak meg.
Ebben az időben a debreceni néprajzos Ecsedi István is
látogatást tett kétszer Bulgáriában, hogy azzal a hagyományos bolgár
kultúrával ismerkedjen, amely történelmi rokonságban van a törökkel és a
magyarral[29]. Ecsedi István első bulgáriai utazását 1926 nyarán
valósította meg. A debreceni Déri Múzeumnak írt jelentésében a
következőképpen foglalja össze céljait és eredményeit: "...Bulgária és
Törökország területén végeztem néprajzi megfigyeléseket. Megfigyelésem
főleg a török fajta nép tanulmányozására irányult. ...A magyarok nagy
ősfoglalkozásai, a pásztorkodás és a földművelés emlékei után kutattam a
rokon török népnél"[30].
Ecsedi második utazását a következő év nyarán tette meg - Bulgária, Görögország, Egyiptom, Palesztina és Szíria úticéllal. Megfigyeléseit "A bolgárok ősi földművelése" c. tanulmányában[31]
és "A bolgárok földjén. Útirajzok" (1929. Debrecen) c. könyvében
ismertette a magyar közönséggel, összehasonlítva a bolgár, a magyar és a
török hagyományos kultúrát. Ecsedi elképzelése szerint a néprajznak
hozzá kell járulnia a magyarok és a bolgárok barátságához. A
hagyományos török kultúra iránti tudományos érdeklődése azonban egy
szembeötlő ellentmondáshoz vezetett: könyvének címlapján "két tipikus
török"[32]
ábrázolása látható. Ezzel kapcsolatban egy Görögországban dolgozó
honfitársa a következőt irta neki: "Ha egy baráti kritikát is hallani
akarsz, akkor engedd meg, hogy először is a bolgár nép nevében
tiltakozzam a címkép ellen. Ha már Bulgária földjéről írtál, akkor
nézetem szerint helyesebb lett volna valami igazi bolgár sajátosságot
megörökíteni... Mit szólnál hozzá, ha egy külföldi kartársad ... egy
tizenhárom szoknyás sváb lányt biggyesztene egy Magyarországról írt
könyv címlapjára?"[33]
Magyarországon,
különösen, a szakértői körökben fogadták nagy érdeklődéssel Ecsed'
István útleírását. Györffy Istvánnak az ő könyve hatására születeti meg
az az ötlete, hogy bolgár néprajzosokkal együtt végezzen rendszeres
kutatómunkát Bulgáriában. 1929 júniusában két fő tudományos
célkitűzéssel látogatott újra Bulgáriába: az egyik tanulmányozd az
országban lévő múzeumok anyagát, a másik pedig megállapítani, mely
vidékek alkalmasak rendszeres terepmunkára, és tájékozódjon, hogyan
lehet megvalósítani egy esetleges expedíciót. Ecsedi utazásának
tapasztalatai alapján Györffy Istvánnak is az volt a véleménye, hogy
egész Razgrad megye úgy, ahogyan az egész Deliorman is, nagyon alkalmas
vidék a terepmunkára. Meggyőződése volt, hogy egy ilyen együttműködés
mind a bolgárok, mind a magyarok számára egyaránt hasznos, közös múltjuk
feltárása szempontjából[34].
1928 és 1934 között a magyar zoológus Szilády Zoltán is
többször járt Bulgáriában, aki a természettudományi anyag mellett
gazdag néprajzi anyagot is gyűjtött. Néprajzi kutatásait nemcsak saját
tudományos indíttatásától függően végezte, hanem a budapesti Nemzeti
Múzeum Néprajzi Osztályának igényeit is figyelembe vette. Bátky Zsigmond rendelésére Szilády néprajzi objektumokat fényképezett és a bolgárok hagyományos életmódjából származó tárgyakat vásárolt[35]. Kultúrtörténeti kutatásainak eredménye az 1931-ben megjelent Bulgária c.
ismeretterjesztő jellegű könyve, amelynek nagy sikere volt
Magyarországon. Habár mondanivalóját úti jegyzetek formájában fejtette
ki, munkája teljes egészében elmélyült kutatói tevékenységről
tanúskodik. Nála a bolgár hagyományos kultúráról való megfigyelései
vannak túlsúlyban, amíg Szilády ezeket ügyesen a bolgár nép történelmi
fejlődésének bemutatásával párosította.
A kétoldalú magyar - bolgár
alkotói együttműködés összességében, de a bolgár néprajztudomány
számára is az 1930-as évek voltak a legeredményesebbek. Ehhez
kapcsolódik a jelenkori bolgár néprajztudomány megalapítójának, Vakarelszki Hrisztónak fiatalkori
munkássága is. 1931 első felében a budapesti Nemzeti Múzeum Néprajzi
Osztályán volt szakmai továbbképzésen, amikor a Magyar Néprajzi Társaság
tiszteletbeli tagjának megválasztották. Magyarországi továbbképzése
Györffy István kezdeményezésére valósult meg, akivel Vakarelszki[36].
1929. évi szófiai tartózkodása idejében ismerkedett meg. Györffy István
azt a körülményt figyelembe véve döntött így, miután a fiatal bolgár
tudós különös érdeklődést tanúsított az anyagi kultúra iránt és
beszélgetései során kifejezte kívánságát, hogy tanulmányozni szeretné a
bolgár és a magyar kultúra "közös vonásait". Ahogy később maga
Vakarelszki visszaemlékezéseiben közölte, Magyarországon "a magyar
életmódban és anyagi kultúrában fellelhető régi szláv, pontosabban
bolgár hatásokat és maradványokat" kutatott[37].
A gyűjtés módszerét Györffy Istvántól tanulta, akit vidéki
kutatóútjaira - Debrecenbe, Szentesre, Kiskunfélegyházára - többször
elkísért. A múzeumok szervezésének problémáival a múzeumi tanács ülésein
ismerkedett meg, ahol ő "persona grata" volt. "Itt és tőle (Györffytől)
tanultam meg, hogy egy népnek nemcsak a kultúráját kell megismerni,
hanem annak etnogenezisét és műveltségének teljes fejlődését ... Mint a
szófiai Néprajzi Múzeum igazgatója megpróbáltam (dr. Bátkyt) utánozni
... Később mint a Bolgár Néprajztudományi Társaság megalapítója és
vezetője (1938-1951) az ő szervezési formáját követtem annak ellenére,
hogy én nem rendelkeztem ilyen nagy lehetőségekkel"[38],
- írja. A tudós életpályája szempontjából ez a haszon abban a
körülményben jutott kifejezésre, hogy éppen a magyar néprajzosok adtak
lehetőséget Vakarelszki első komolyabb tudományos megnyilvánulásainak.
1932-ben a Magyar Néprajzi Társaság Ethnographia c. folyóiratában két
tanulmánya jelent meg[39].
Az egyik a balkáni ekevasak és csoroszlyák fejlődéstörténetéről szól, a
másik pedig az aratósarlók származásáról és osztályozásáról, amikor
Vakarelszki először alkalmazta a későbbi tudományos munkásságára
jellemző összehasonlító-történeti elemzés módszerét. Ezek a
feldolgozások először mutatták be a magyar szakértőknek egy bolgár
néprajzos tudományos eredményeit. Mint magyar tanítvány aztán
Vakarelszki volt az első, aki a bolgár tudományos köröket a
magyarországi néprajz fejlődésével, szervezésével és eredményeivel
megismertette. Miután 1931-ben hazatért, minderről külön cikket írt az "Училищен преглед" (Iskolai Szemle) c. folyóiratban[40].
A 20. század
30-as éveire a néptudomány egy másik területén, a népzenetudományban
kialakult kétoldalú alkotói kapcsolatok voltak a jellemzőek. Ezek Bartók Béla magyar
zeneszerzőnek a bolgár népzene iránti érdeklődése alapján valósultak
meg, ami az ő munkásságára és a bolgár népzene kutatására egyaránt nagy
hatással voltak. Bartók Bélának a bolgár népdal iránti figyelme része
volt a Balkán általános népzenéje iránti érdeklődésének, amelynek
tanulmányozása során párhuzamokat keresett a magyarral, hogy a magyar
népdal gyökereit feltárja és a benne felhalmozódott későbbi rétegeket
meghatározza. Ő nemcsak mint gyűjtő végzett úttörő munkát románok és
délszlávok között, hanem a népzenei jelenségek értelmezésének olyan új
módszerét vezette be, amely a dallam és a szöveg szoros kapcsolatán
alapul, és a nyelvjárási különbségek részletes elemzését is tartalmazza[41].
Bartók Béla első találkozása az élő bolgár népdallal 1912 közepén
történt Vinga bánsági városban, ahol az ottani bolgárok és szerbek
dalait hallgatta meg és vette fonográfra. Ezek a népdalok azért is
értékes leletek a bolgár etnomuzikológia számára, mivel a bolgár
paraszti dallamok első hangfelvételei.
Bartók
a korábban általa összegyűjtött óriási terepanyagot az 1930-as évek
elején kezdte el feldolgozni párhuzamosan a magyarral és a
kelet-európaival. Ebben az időben születik az ún. bolgár ritmusról szóló
felfedezése: a bolgár népzenére jellemző, különösen rövid ritmikai
sajátosságokkal rendelkező aszimmetrikus ritmus. Bartók a bolgár ritmus létezésére vonatkozó feltevésével kapcsolatosan 1934 tavaszán levéllel fordult Sztoin Vaszil bolgár muzikológushoz és folkloristához, a Szófiai Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának vezetőjéhez[42]. A választ Sztoin V. asszisztensére, Katzarova Rajnán bízta,
aki szintén kutatott és a feljegyzett bolgár népdalok leírásához saját
lejegyzési rendszert alkalmazott. Katzarova Rajna levelezése Bartók
Bélával[43]
kétirányú alkotói együttműködésüket tükrözi. Egyik a magyar zeneszerző
bolgár zenei folklór iránti, sokoldalú érdeklődéséről tanúskodik, a
másik arról, hogy a bolgár zenei körök milyen úton ismerkedtek meg
etnomuzikológiai elméleti munkáival és hogyan alkalmazták tapasztalatát a
bolgár népzene kutatásának mozgalmában. Bartók a bolgár
muzikológusokkal és tudósokkal való konkrét együttműködése leginkább a
"Musique paysanne serbe /N 1-21/ et Bulgare /N 22-28/ du Bánat" (1935.
Budapest) c. kiadvány keretében nyilvánult meg. A bolgár és a szerb
dalok dallamait Katzarova, a szöveget pedig Miletics Ljubomir és Mladenov Sztefan nyelvészek pontosították[44].
Egyébkent Katzarova R. igen nagy érdeklődést tanúsított Bartók elméleti
feldolgozásai es a magyar népzene iránt, valamint Bartók "Melodien der
rumänischen Colinde” és “Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje” c. könyveit az "Известия на Нарондия етнографски музей в София" (А Szófiai Nemzeti Néprajzi Múzeum Közleményei) c. folvóirat oldalain ismertette[45]. Egy 1935. évi levelében[46]
Katzarova azt közölte, hogy a román kolindák különösen hasznosak
szamára, mivel ebben az időben ő a bolgár karácsonyi énekek kiadásán
dolgozóit. Bartók bolgár muzikológusokkal való együttműködésének
tudományos eredményei a világ nyilvánossága előtt az 1930-as évek vége
felé váltak ismertté: 1937 januárjában Amszterdamban először tartotta
meg "Some Problems of Folk Music research is Eastern Europe" c. híres
előadását[47],
amelyben az összehasonlító etnomuzikológiában szerzett tapasztalatait
foglalta össze. A bolgár zenei folklórt elemezve Bartók kelet-európai
(magyar, román, szlovák, délszláv, török) háttérbe illesztve határozta
meg a bolgár ritmus sajátosságait és földrajzi elierjedését
(Bulgária, Románia, Törökország, Turkesztán), majd kiemelte a további
kutatások teljes programjának szükségességét. Egy ilyen program célja
lenne megállapítani е ritmus származási helyét, vajon Bulgáriában kellene-e keresni vagy máshol, avagy csak a bolgár körülmények között őrződött meg.
A következő években Bartók Bázelben, Hágában és a Harward Egyetemen erről előadást is tartott. A bolgár ritmusra vonatkozó elméletét egy másik "Az ún. bolgár ritmusról" cimü előadásban is összefoglalta, amelyet 1938 áprilisában tartott az Énekszó c. folyóirat szemináriuma előtt[48].
A magyar-bolgár
néprajztudományi kapcsolatok képe a kutatott korszakban gazdag és
változatos. A jelenlévő történeti adatok, amelyek közül néhányat
megemlítettünk, meggyőzően beszélnek arról, hogy a magyar tudósoknak
milyen jelentős szerepük volt a hagyományos bolgár kultúrának az
európaiba történő bekapcsolódásában. A múlt század végén Strausz Adolf
német nyelvű könyvei a Nyugat előtt tárta föl a bolgár népköltészet
belső értékeit. A 20. század 30-as éveiben a bolgár ritmuson keresztül
Bartók Béla kapcsolta be a bolgár népzenét az európaiba és a világ
zenei kultúrájába. Habár a magyar kutatók sokban hozzájárultak a bolgár
(ezen belül a bánsági bolgár) hagyományos kultúra és a bulgáriai etnikai
kisebbségek néprajzi értékeinek feltárásához és tanulmányozásához,
tevékenységük azonban a bolgár néprajztudomány fejlődésére közvetlen
hatással nem volt. A magyar hatás leginkább a magyar tudósok
tapasztalatainak alkalmazásában, a bolgár néprajztudomány
megszervezésének néhány mozzanatában és módszereik átvétele területén,
valamint a bolgár népi kultúra tanulmányozásában és értelmezésében
jutott kifejezésre. A jelenség okait a bolgár néprajztudomány viszonylag
késői fejlődésében és abban kell keresni, hogy a kutatások tárgyát a
kezdeti szakaszban a bolgár nép hagyományos kultúrája jelentette.
Hungarian-Bulgarian Scientific Relations in Ethnography in the End of the 19th Century and the First Half of the 20th Century
Penka Peykovska
Summary
The
study examines the history of Hungarian-Bulgarian scientific relations
from its beginning in the 1880s until World war II. Ethnography is
treated in the broadest sense of its understanding. During half a
century they were successfully realized in three of its fields, that is
folkloristics, etnomuzicology and material traditional culture, which in
the 20th century developed as independent scientific branches.
Hungarian-Bulgarian relations in ethnography are revealed on the
background of the political and economic contacts between Hungary and
Bulgaria but the research interests of the scholars themselves are paid
greatest attention.The latter is determined by the fact that since in
the studied period Hungarian-Bulgarian cultural were not of official
character (the first cultural treaty between Hungary and Bulgaria was
concluded only in 1941), the bilateral connections in ethnography were
realized by scholars, some of which were supported by the governments of
the two states. That is why their development depended to a great
extent on the scholars' scientific interests, initiatives and
opportunities and that is why it was reflected mainly in the personal
documents. So, the study is based on the analysis of prominent Hungarian
and Bulgarian ethnographers' correspondence, diaries, memoirs that are
preserved in Hungarian and Bulgarian archives. In particular These are
Ivan Shishmanov's letters to Adolf Sirausz, István Györffy's documentary heritage, István Ecsedi's travel notes and diaries, Christo Vakarelski's memoirs, Béla bartók letters to Rayna Katzarova.
The
main purpose of the study is to reconstruct the picture of
Hungarian-Bulgarian relations in ethnography and to point out the
Hungarian scholars' part in the development of Bulgarian ethnography. It
proves Hungarian ethnographers had meaningful contribution to joining
the Bulgarian traditional culture to the European one. Thus in the end
of the last century the Hungarian folklorist Adolf Strausz presented the
worth of the Bulgarian folk poetry to the West through his books
translated in German. In the 1930s the world famous Hungarian composer Béla Bartók related
the Bulgarian folk music to the European and world music culture
through his theory of the so called „Bulgarian rhythm". Hungarian
scholars had definite contribution to the registration and research of
the Bulgarians' (including this one of the Bulgarians in the region of
Banat) traditional culture and of the traditional culture of the ethnic
groups and minorities in Bulgaria. The Hungarian influence is evident in
applying Hungarian scholars' experience in the administrative
organization of the Bulgarian ethnography as well as in applying some of
their methods of field research and of interpretation of the Bulgarian
traditional culture.
* * *
A történeti hungarisztika Bulgariában a posztmodern korban
- Megjelent in: Világtörténet, őssz/tél, 2006, рp. 69-73.
A történeti
hungarológia olyan tudományterület, amely a magyar történelem tanulmányozását
tűzi ki célul. Bulgáriában 150 éve fejlődik. A
magyar történelem iránti tudományos érdeklődés a modern bolgár
történettudománnyal egy időben, a 19. század második
felében jelent meg. Feltűnő, hogy a forráskritikai módszer éppen a középkori
magyar történelem tárgyalása során hatolt be a bolgár történettudományba.[1]
A magyar történelem és az évszázados
bolgár-magyar kapcsolatok kutatását a protobolgárok és a magyarok etnikai és
kulturális érintkezése az ősi időkben, valamint a két nép közös történelmi sorsa indokolja. A magyar nép és a
magyar állam múltjáról szóló történeti munkák
létrehozása gazdag iratanyag, valamint a megfelelő szakértők és intézmények meglétét
feltételezi. Az intézmények megteremtése még a 20. század harmincas éveiben megkezdődött, a szocialista kormányok
kultúrpolitikája nyomán pedig intenzívebbé vált. Ebben az időszakban a „szocialista
tábor" országai közti kapcsolatok sokoldalú fejlesztése elsődleges volt.
A történeti hungarológia fejlődése az 1970-80-as években érte el a
csúcspontját Bulgáriában, amikor eredményesen működött a bolgármagyar
történész vegyes bizottság.
Az 1990-es években a történettudományban
radikális változások zajlottak le. A baloldali politikai eszmék
diszkreditálódásával elkezdődött a múlt átértékelése jobboldali szempontból.[2]
Mivel a történelem és a múlt nem ugyanaz, és mivel a történetírás a maga szempontjai, értékválasztása
szerint rekonstruálja a múltat,[3]
jelen áttekintésben arra keresem a választ, milyen témákat emelt ki a
magyar történelemből a mai bolgár történeti
hungarológia. A következőkben megpróbálom Összefoglalni megfigyeléseimet, ezek alapvetően a történeti
hungarológiai kutatások kvantitatív elemzésén alapulnak.
A kvantitatív
elemzés adatbázisát a bulgáriai történeti hungarológiai bibliográfia
képezi (cikkek, tanulmányok, monográfiák, iratgyüjtemcnyek, tematikus kötetek, recenziók, tudományos közlemények,
bibliográfiák).[4]
Ez az adatbázis magában foglalja a bolgár történettudomány képviselőinek
tudományos és ismeretterjesztő munkásságát, felöleli a Bolgár Tudományos
Akadémia társadalomtudományi intézeteiben, az egyetemeken, levéltárakban,
múzeumokban és egyéb kulturális intézményekben dolgozó történészek, illetve
más humán tudományos területeken alkotó szakemberek (szociológusok,
irodalmárok, nyelvészek, néprajzkutatók) interdiszciplináris munkásságát,
amely érinti a magyar történelem kérdéseit és a bolgár-magyar kapcsolatokat. A
bibliográfia tartalmazza a Magyarországon élő bolgárok és a Bulgáriában dolgozó magyarok tudományos eredményeit. Az 1990-es
években és napjainkban a történeti hungarológiával foglalkozók száma
meghaladja az ötvenet. Többségük esetében a magyar történelem kutatása másodlagos, vagyis ezen szakemberek számára a
magyar történelem megismerése a fő kutatási területüket képező
problémához kapcsolódik. Sokan véletlenül találkoztak a történeti
hungarológiával, azaz csak bizonyos alkalmakkor - például valamelyik fontos történelmi
évforduló kapcsán - vállalkoztak
magyar témák feldolgozására. Néhányan
viszont a magyar történelmet választották szakmájuknak (7%).
Eddig több mint 200 címet dolgoztam
fel az 1990-2005 közötti
periódusra vonatkozóan.[5]
A tudományos és ismeretterjesztő történeti hungarológiai irodalmat teljes egészként fogom fel. A kvantitatív elemzés tükrözi a műfaji és
tematikai sokféleséget. A bolgár történészek hungarológiai munkásságát
nyolc kronologikustematikus tárgykörben
foglaltam össze: 1) általános
összefoglalások, feldolgozások Magyarország és a bolgár-magyar
kapcsolatok történetéről, amelyek általában több történeti korszakot tárgyalnak, 2) a középkori magyar történelem és a kétoldalú kapcsolatok, 3) az oszmánok balkáni és közép-európai hódításai és a
nemzeti felszabadító mozgalmak a független magyar állam helyreállításáért a 14. század végétől az 1860-as évekig, 4) az
Osztrák-Magyar Monarchia története (1867-1918), 5) Magyarország és Bulgária története az első világháború végétől a második világháború
befejezéséig, 6) Magyarország
története a szocialista korszakban, 7) magyar történeti és kulturális személyiségek a bolgár szakirodalomban, 8) a magyarországi bolgár diaszpórák (ezen belül a bánsági és erdélyi is azokban a korszakokban,
amikor ez a két régió Magyarországhoz tartozott), a bolgárok
befogadása, identitása Magyarországon (1. ábra).
1. ábra. A történeti hungarológiai kutatások kronologikus-tematikus tárgykörök szerint (%).
Az ábrából látható, hogy legnagyobb arányban a közép-európai és balkáni népeknek az oszmán hódítás elleni közös erőfeszítéseit tanulmányozták, valamint a kapcsolatokat a magyar és a bolgár nemzeti felszabadító mozgalmak idején (20%). Az adatbázis címei mutatják, hogy a legkutatottabb történelmi események ezen a tematikai csoporton belül Hunyadi János 1443-1444. évi bulgáriai hadjáratai, a várnai csata (1444) és az 1848-1849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc. A publikációk nagy számát az oszmánok elleni hadjáratok 550. (1993) és a magyar forradalom 150. évfordulója (1998) magyarázza. Jelentős figyelmet kapnak a Balkán-félsziget (ezen belül az Oszmán Birodalom bolgárok által lakott földjei) és Közép-Európa (leginkább Ausztria és Magyarország) közötti gazdasági kapcsolatok, valamint a katolicizmus és ortodoxia érintkezései a 17-18. században.[6] Majdnem ugyanekkora az Ausztria-Magyarország történetét tárgyaló feldolgozások aránya (19%). Ez természetesnek tekinthető, figyelembe véve, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája közvetlenül befolyással volt a harmadik bolgár állam megalapítására, és a Monarchia állandó versenyben volt a Balkán feletti befolyás megszerzéséért Oroszországgal.
Szembetűnő, hogy azok a
tudósok, akik munkásságukat a közép-európai birodalomnak szentelik, általában a politikatörténetet vagy a balkáni országokba való
gazdasági és kulturális behatolási vizsgálják.[7]
Új nézőpont a magyar törekvések bemutatása a Monarchia közös külpolitikáján
belül, ami azért fontos, mert ebben a korszakban éppen Magyarország tart igényt arra, hogy híd legyen a Kelet és a Nyugat között.[8]
Újdonság egy összefoglaló munka megjelenése az Osztrák-Magyar
Monarchia történetéről.[9]
A bulgáriai történeti
hungarológián belül jelentős helyet foglalnak el a magyarországi
bolgárokra vonatkozó kutatások (16%). Ez főleg annak köszönhető, hogy a magyarországi bolgár értelmiség elkezdte vizsgálni saját históriáját,
a bolgárkertész emigráció történelmét és a magyarországi bolgár közösségen
belül végbemenő folyamatokat.[10]
Ezt elősegítette, hogy a bolgár közösséget a magyarországi nemzeti kisebbségek
egyikének ismerték el (1993).
A magíar állam évente bizonyos összeget biztosít az országos
bolgár kisebbségi önkormányzatnak a nemzeti-etnikai kultúra fennmaradása céljából. Ily módon sikerült megalakítani a bolgárokkal foglalkozó kutatóintézetet. Amíg a többi említett tárgykörben a kutatások
egy tudományághoz köthetők, a magyarországi bolgárok kutatásán belül
megfigyelhető a problémák interdiszciplináris szociológiai, demográfiai,
kultúrantropológiai - megközelítése.[11]
A bolgár történettudomány a magyar
tudományos és kulturális élet személyiségei közül a legnagyobb
érdeklődést „A Dunai Bulgária és a Balkán a századfordulón” című háromkötetes
útleírás szerzője, Kanitz Félix iránt mutatja. Kanitzot „a Balkán Kolumbusza”-ként ismerik Európában. Az elmúlt
évtizedekben mind Bulgáriában, mind Magyarországon újraértékelték Fehér Géza
klasszika-filológus és régész, a protobulgarisztika
egyik megalapítójának munkásságát, amelyet az 1940-es években a
marxizmus-leninizmus ideológiai álláspontjából kiindulva megbélyegeztek és
elutasítottak. Fehér Gézát
formalizmussal és a protobolgárok történelmi szerepének a szlávok rovására
történő túlbecsülésével vádolták.[12]
A bibliográfia készítése során elvégzett mennyiségi felmérés a számok nyelvén mutatja a kevésbé feldolgozott és a fehér foltnak számító területeket a bolgár történeti hungarológiában. Az előbbiekhez tartoznak a két világháború közötti és a szocialista korszak, illetve a kétoldalú bolgár-magyar kapcsolatok. A meglévő kevés publikáció ebben a tárgykörben néhány tudós erőfeszítésének és tudományos érdeklődésének köszönhető.[13] A magyarországi szocializmust két másik közép-európai országgal. Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt, összehasonlító módon vizsgálják. Egyelőre még nincs kutatója a 20. századi gazdasági kapcsolatoknak. Emellett hiányzik egy összefoglaló munka Magyarország történetéről is.[14]
A történeti hungarológiai munkák között műfaji tekintetben a cikkek és tanulmányok aránya jóval magasabb (68%), mint a könyveké (13%). Ezután következnek az iratkiadások (11%), a recenziók (6%) és a bibliográfiák (2%). Е tekintetben a történeti hungarológia nem mutat eltérési a megszokott gyakorlattól. Ez természetes is, mivel egy cikk sokkal gyorsabban jelenik meg, és mindenki először általában periodikákban közli eredményeit. Az utóbbi évtized azonban észrevehető csúcspontnak számít a monográfiák kiadását illetően a bulgáriai hungarológiában. Most foglalták először össze könyv alakban a bolgár-magyar kapcsolatok egyes aspektusait.[15] A könyvek témái között először szerepelnek olyanok, mint a magyar jelenlét bolgár földön, a Szász-Coburg bolgár uralkodói dinasztia családtörténetének magyar vonatkozása (ismeretterjesztő kiadványban).[16] Az értékes iratgyüjtemények kiszélesítik a bulgáriai történeti hungarológia forrásbázisát.[17] Műfaji vonatkozásban újnak számítanak a tájékoztató kiadványok és bibliográfiák.
Az előbbiekben a teljesség igénye nélkül összefoglaltam a történeti hungarológia főbb eredményeit. A tudományos publikációk mennyiségi felmérése lehetőségeket nyújt a tendenciák megfigyelésére, valamint felhívja a figyelmet a hiányokra és a még előttünk álló feladatokra.
_________________
A bibliográfia készítése során elvégzett mennyiségi felmérés a számok nyelvén mutatja a kevésbé feldolgozott és a fehér foltnak számító területeket a bolgár történeti hungarológiában. Az előbbiekhez tartoznak a két világháború közötti és a szocialista korszak, illetve a kétoldalú bolgár-magyar kapcsolatok. A meglévő kevés publikáció ebben a tárgykörben néhány tudós erőfeszítésének és tudományos érdeklődésének köszönhető.[13] A magyarországi szocializmust két másik közép-európai országgal. Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt, összehasonlító módon vizsgálják. Egyelőre még nincs kutatója a 20. századi gazdasági kapcsolatoknak. Emellett hiányzik egy összefoglaló munka Magyarország történetéről is.[14]
A történeti hungarológiai munkák között műfaji tekintetben a cikkek és tanulmányok aránya jóval magasabb (68%), mint a könyveké (13%). Ezután következnek az iratkiadások (11%), a recenziók (6%) és a bibliográfiák (2%). Е tekintetben a történeti hungarológia nem mutat eltérési a megszokott gyakorlattól. Ez természetes is, mivel egy cikk sokkal gyorsabban jelenik meg, és mindenki először általában periodikákban közli eredményeit. Az utóbbi évtized azonban észrevehető csúcspontnak számít a monográfiák kiadását illetően a bulgáriai hungarológiában. Most foglalták először össze könyv alakban a bolgár-magyar kapcsolatok egyes aspektusait.[15] A könyvek témái között először szerepelnek olyanok, mint a magyar jelenlét bolgár földön, a Szász-Coburg bolgár uralkodói dinasztia családtörténetének magyar vonatkozása (ismeretterjesztő kiadványban).[16] Az értékes iratgyüjtemények kiszélesítik a bulgáriai történeti hungarológia forrásbázisát.[17] Műfaji vonatkozásban újnak számítanak a tájékoztató kiadványok és bibliográfiák.
Az előbbiekben a teljesség igénye nélkül összefoglaltam a történeti hungarológia főbb eredményeit. A tudományos publikációk mennyiségi felmérése lehetőségeket nyújt a tendenciák megfigyelésére, valamint felhívja a figyelmet a hiányokra és a még előttünk álló feladatokra.
_________________
[1] Palauzov, Szpiridon:
János
Hunyadi (lsztoricseszka harakretisztika) [Hunyadi János (Történeti jellemzés)].
– In: Uő: Izbrani trudove.
Szerk. Gjuzelev, V., Kolarov, Hr. Vol. I. Szófia, 1974, pp. 360-499.
[2] Markov, Georgi: Za filoszofszkoto oszmiszljane na iszlorijata [A
történelem filozófiai értelmezéséről]. - In: Isztoricseszkata nauka v
Balgarija. Szasztojanie i perszpektivi. Szerk.: Zaprjanova. A., Njagulov. Bl.,
Marcseva, I. Szófia, 2006, p. 44.
[3] Brunnbauer. U. (Ed.): (Re)Writing
History. Historiography in South-East Europe after Socialism. Munster, 2004, 23. (Studies on South-East Europe, 4.);
Marcseva, I.: Izszledvanijata po szocialna isztorija na Balgarija prez XX v. v isztoriograíszkata
perszpektiva na perioda 1990-2005 [A 20. századi Bulgária társadalomtörténetére vonatkozó kutatások az 1990
és 2005 közötti években]. - In: Isztoricseszkata nauka v
Balgarija. i. m. 164.
[4] Ungarszkata tematika v balgarszkara
isztorigrafija. Bibliografija [Magyar tematika a bolgár történetírásban.
Bibliográfia). Szerk. Pejkovszka. Penka. - In: Isztoricseszki pregled, 1996/6, pp. 175-188. Később ezt a bibliográfiát
bővítettem, tekintettel annak új kiadására. Az anyaggyűjtés során feldolgoztam
a bolgár történelmi szak- és tudományos
népszerűsítő folyóiratokat (Archíven
pregled [Levéltári Szemle], Bulgárian Historical Review, Etudes
Balkanique, Isztoricseszki pregled [Történelmi Szemle], IsztoricseszkoBadeste
[Történelmi Jövő], Izvesztija
na darzsavnite archivi [Az Országos
Levéltár Közleményei], Minalo [Múlt],
Rodoznanie [Családtörténet], Voenno-iszioricseszki szbornik [Hadtörténeti
Gyűjtemény]) és sorozatokat (Archivite
govorjat [Beszélnek a levéltárak], Studia Bakanica, valamint a Bolgár
Tudományos Akadémia interneten található adatait, a szófiai Magyar Kulturális
Intézet, az akadémiai, az egyetemi kiadó köteleit, illetve a mások által
kiadott tematikus gyűjteményes köteteket.
[5] A bibliográfia elkészítése még mindig
folyamatban van. Itt az eddig összegyűjtött anyag előzetes eredményeit közölöm.
[6] Búr Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld,
Erdély és Bánság gazdasági életében (XVII-XVIII. század).
- In: Századok, 2000/4; Uő:.
Katolicizam v
evropejszkite vladenija na Oszmanszkata imperija
prez XVII v. [Katolicizmus az Oszmán Birodalom európai tartományaiban a 17. században]. - In: lzszledvanija v cseszt na csl. kor. prof. Sztr.
Dimitrov. Sludia Bajcanica, 23, (2001), pp. 286-302: Uő: Jugoiztocsna i Szredna Evropa prez prizmata na vzaimnata im sztopanszka
obvarzanoszt do szredata na XVIII v. [Délkelet- és Közép-Európa kölcsönös gazdasági kapcsolataik fényében a 18. század közepéig]. - In: Proucsvanija
v cseszti na prof. V. Mutafcsieva. Szófia, 2001, pp. 57-86.
[7]Lalkov, Milcso: Balgarija v balkanszkaia politika na
Avsztro-Ungarija, 1878-1903 [Bulgária
Ausztria-Magyarország Balkán-poliiikájában, 1878-1903]. Szófia, 1993, 672 р.; Misev, Radoszlav: Balgarija vav vansnata politika na
Avsztro-Ungarija, 1898-1912 [Bulgária Ausztria-Magyarország
külpolitikájában, 1898-1912]. Veliko Tarnovo. 2004; Paskaleva,
Virzsinija: Die bulgarischc Öffentlichkeit und die österreichisch(-ungarische) Innen-
und Aussenpolilik in der Zeit von
1850 bis 1877/78. - In: Die
Habsburgermonarchie 1848-1918. Bd. VI. Wien, 1993.
387-405.; Paruseva, Dobrinka: The Modern Political Elit ín Bulgaria and the
Influence of Austria-Hungary. The Case of Grigor Nachovich (in Bulgária). - In:
Studia Balcanica, 23 (2001), pp. 604-611; Preshlenova, Rumjana: Bulgarisch-österrcihisch-ungarisehe
Wirtschaftsbeziehungen 1878-1914. - In: Bulgarische-österreichische
Bcziehungcn, 1878-1991.
Hg. Choliolchev, Chr., Маcк, К. Suppan, A. Wien, 1998, pp. 18-29.
[8] Kamenov, Petar: Gráf Andrási i Balkanite, 1867-1890 [Andrássy gróf és a Balkán, 1867-1890]. Szófia, 2001, 255 р.; Uő: Balgarszkijat
vaprosz i ungarszkile pravitelstva v kraja na XIX v. [A bolgár kérdés és a magyar kormányok a 19. század végén]. Szófia, 2002, 237 p.
[9] Misev. R.: Isztorija na Avstro-Ungarija. 1867-1918 [Az
Osztrák-Magyar Monarchia története, 1867-1918]. Abagar, 2005, 312 p.
[10] Balgarszki portreti.
28 intervjuta sz balgari ot Ungarija [Bolgár arcképek. 28 beszélgetés
magyarországi bolgárokkal], Szerk, Dinolova. D„ Petkova, A.. Szimeonova. R.
Budapest, 1998; Csangova. P'.: Balgarszki rodove i rodsztveni otnosenija v Ungarija [Bolgár
családok és rokoni kapcsolatok Magyarországon]. - In: Balgarszki folklór,
1996/5-6, pp. 101-107; Doncsev, T.: Ot preszelnici-gradinari - balgarszko
malcinsztvo [Az áttelepülő kertészektől a bolgár kisebbségig]. - In: Balgari v
Ungarija. Budapest, 1999, pp. 32-42; Gjurov, Al.: Naszledsztvo na
sztoletijata. Szleditc na balgarite v ungarszkite zemi (Századok hagyatéka. A
bolgárok nyomai Magyarországon). Szófia, 2003, 250 p.
[11] Balkanszki, Todor, Trans.ilvanszkite balgari. Etnosz. Ezik. Etnonimija. Onomasztika.
Proszopografija [Az erdélyi
bolgárok]. Veliko
Tarnovo, 1996. 136 p.; Búr Márta: Targovci ot Balkanite v Buda i Pesta prez XVII i XVIII v. [Balkáni kereskedők Budán és Pesten a 17.
és a 18. században]. - In: Izszledvanija v cscszt na prof. V. Trajkov. - Studia Balcanica, 24. (2003) 311-327.; Uő:
Balgari v ungarszkija grad Baja (kraja na XVII - nacsaloto na XVIII
v.) [Bolgárok Baja magyar
városban a 17. század végén és a 18. század elején]. - In: üngarisztikata v Balgarija. Ezik. Isztorija. Literalura. Szerk.
Najdenova, J. Szófia, 2004, pp. 209-232; Ganeva-Rajcseva, Valentina: Balgarite
v Ungarija. Problemi na kullurnata identicsnosz [A magyarországi bolgárok. A
kulturális identitás problémái]. Szófia, 2004, 157 p.; Gardev, Kosztadin: Duhovnata i kultumo-proszvetnala dejnoszt na balgarszkite
kolonii v Ungarija mezsdu dvete szvetovni vojni [A magyarországi bolgár
közösségek szellemi és kulturális tevékenysége a két világháború között]. - In:
Balgarite v Szredna i Iztocsna Evropa.
Szófia, 1995, pp. 45-55; Uő: Balgarszkite obstnoszti v Ungarija mezsdu
dvete szvetovni vojni [A bolgár közösségek Magyarországon a két
világháború között]. - In: Voenno-isztoricseszki szbornik, 1995/2, pp. 79-89; Pejkovszka,
Penka: Ethnic
Identity if the Bulgarians in Hungary at the Turn of the Millenium. - In: The Minorities at the Turn of
Millenium. Changes, Possibilities, Challenges. Lectures of 7th International
Conference on Ethnographic Nationality Research. Békéscsaba, 2-3-4. October 2001. Ed. by Andó Gy., Eperjcssy E., Grin I., Krupa A. Békéscsaba-Budapest, 2001 [2004], pp. 212-218; Uő: Demografszko
sasztojanie na balgarite
v Ungarija v kraja na 19 i nacsaloto na 20 v. [A magyarországi bolgárok demográfiai helyzete a 19. század végén
és a 20. század elején]. - In: Balgari i ungarci - 1000 godini zaedno.
Bolgárok és magyarok - 1000 éve együtt. Budapest, 2002, pp. 47-64.
[12] Gjurov, Al.: Fehér Géza helye a bolgár-magyar kulturális és tudományos kapcsolatokban a
két világháború között. - In: Somogy, 1992/3, pp. 68-73; Pejkovszka, P.: Iz episztolarnoto naszledszlvo na Géza Fehér kato ucsen balgariszt [Fehér Géza tudós-bulgarológus
levelezésének hagyatékából]. - In: Izvesztija na darzsavnite arhivi, Vol. 70 (1998), pp. 74-108.
[13] Peykovska, P: Hungarian
Universities and the Formation of the Bulgarian Intellectuals between 1918 and 1944. - In: Bulg. Hist. Review, 1998/3-4, pp. 215-235; Baeva, Iszkra: lztocsna Evropa szled Sztálin, 1953-1956 [Kelet-Európa Sztálin után,
1953-1956]. Szófia, 1995, 306 p.; Uő: Monarhija-rcpublika v Iztocsna Evropa IMonarchia-köztársaság
Kelet-Európában]. - In: Isztoricseszki pregled, 2002/1-2, pp. 95-115.
[14] Ezt a hiányt
bizonyos mértékig pótolja: Búr M., Markovszki, D.: Ungarija
[Magyarország]. Szófia, 1999, 224 p.
[15] Dimitrov, Hriszto: Balgaro-ungarszki vzaimootnosenija
prez Szrednovekovieto [Bolgár-magyar kapcsolatok a középkorban]. Szófia, 1998, 424 p.; Pejkovszka, P.: Balgaro-ungarszki naucsni vzaimootnosenija. XIX - szredata na XX v. [Bolgár-magyar tudományos kapcsolatok, 19. század - 20. század közepe].
Szófia, 2005, 288 p.
[16] Gjurov, Al.: Évszázadok öröksége. A magyarok nyomai bolgár földön. Szófia, 2003, 214 p.; Uő: Dve isztini njama. Poszlcdnata
balgarszka carszka dinasztija - ungarszki izvori i rodsztvo [Két igazság nincs.
Az utolsó bolgár cári dinasztia - magyar források és rokonság].
Budapest, 2002, 153 p.
[17] Kanitz Felix: Dunavszka Balgarija
i Balkanat [Dunai Bulgária és a Baikán]. Sajtó alá rendezte Paszkálévá, V. Szófia, I-lll. köt. 1995-1997; Hronika na
balgarszkoto franciszkansztvo (XIV-XVUI. v.), szasztavena prez 1775 g. v gr. Alvinc ot Blasius Kleiner. (Archívum tripartitum III) [A bolgár ferenccsség krónikája (14-18. század). Összeállította 1775-ben
Alvinc városában Blasius Kleiner].
Szerk. Magyar István Lénárd.
Ford. Markovszki D., Búr M. Szófia, 1999. 210 p.; Ot Karpatite do Balkana. Dnevnici i memoari za Balgarija ot ungarszki emigranti 1849-1850 [A
Kárpátoktól a Balkánig. Magyar emigránsok naplói és visszaemlékezései
Bulgáriáról, 1849-1850]. Szerk. Arató Gy. Szófia, 1999. 680 p.: Ungarszki latinoezicsni izvori za balgarszkata isztorija. I. Narativni izvori
[Magyarországi latin nyelvű források a bolgár történelemről. I. Elbeszélő
források], Szerk. Iliev, l., Gagova, K., Dimitrov, Hr. Szófia,
2001, 194 p.; Király P.: lsztinna poveszt za Kiril i Metodi [Cirill és Metód igaz története]. Szerk.
Pejkovszka, P. Szófia, 2001, 222 p.; Ungarszki ucseni
za Balgarija, XIX - szredata na XX v. [Magyar tudósok Bulgáriáról. 19. század - 20. század közepe]. Szerk.:
Pejkovszka, P. Szófia, 2003, 455 p.