- Az előadás elhangzott 2004. márc. 10.-én, Budapesten, az MTA Társadalomkutató Központjában megtartott "Kettős állampolgárság Európában" c. konferencián. A rendezvény "A közép-európai kisnemzetek jövője" c. NKFP-programhoz kapcsolódott.
Az újkori közép- és kelet-európai országok az Oszmán Birodalom majd Ausztria-Magyaroszág felbmlása következtében jöttek létre. Az államhatárokat úgy alakították ki, hogy sokszor hagyták figyelmen kívül a különböző etnikumat lakta területeket, így manapság is e régióban etnikailag színes allamalakulatokat találunk. Ennek a történelmi jelenségnek talán legszembetűnőbb példája Bulgárai és Magyarország, amelyek, ahogy mondani szoktunk, saját népeivel határosak. Most, az Európai Unió küszöbén a közép- és kele-európai nemzetekre nagy történelmi erőpróba vár: tudnak-e "európaiak", az egyesült Európa állampolgárai lenni identításuk megőrzése és reprodukciója mellett. A kérdésre még nem lehet egyértelműen válaszolni. Annyi biztos a régiónak minden egyes országának az Európai Unióban való integrációja szoros kapcsolatban áll nemcsak a különböző etnikai csoportok országon belüli integrációjával, hanem a saját szorványai szomszéd (esetleg távolabbi) országokon belüli integrációjával is. Identításmegőrzés és kulturális egység létrehozása szempontjából az elszakított nemzetrészek esetében létfontosságú sz anyaország politikája, szorványaival való kapcsolata.
A határon túli közösségek számbeli nagysága szempontjából Bulgária, Magyarországgal együtt, több évtizeden át Európa élén áll: Magyarország három és fél millió lélekkel, Bulgária - legutóbbi becslések [2004] szerint - kb. négy millió lélekkel[1].
A következőkben ázt nézzük meg, hogy közös történelmi múltunk és sorsunk ellenére milyen a határon túli bolgár közösségek történelmi háttere?
Az említett négy millióból kettő soha sem hagyta el a bolgár etnikai területet. Az okok még a Berlini kongresszus (1878) által létrehozott újkori bolgár államra vezethetők vissza. A Berlini szerződés[2] értelmében az ún. Bolgár Fejedelemség csak a bolgár etnikai terület egy részén, a Duna és a Balkán-hegység közotti területen alakult ki. 1885-ben, a Bolgár Fejedelemség és Kelet-Rumélia egyesítése után Macedónia az Oszmán Birodalom része maradt.
Ezután fél évszázadon át a bolgár nemzet legnagyobb erőfeszítései a nemzet egyesítésére irányultak; az összes háborút emiatt viselte. A háborúkat követő békeszerződések azonban mindig államhatárok megvaltoztatásával, újabb bolgár etnikai tömbök elszakításával jártak együtt. Így 1913-ban Dél-Dobrudzsa Romániához, Vardari-Macedónia Szerbiához, Égei-Macedónia pedig Görögországhoz került. 1919-ben Nyugat-Trákiát Görögországhoz valamint az un. nyugati határszéleket (Caribrod, Boszilegrad, Tran és Kula vidékét) Szerbiához csatolták. Az utolsó határváltozásra 1940-ben került sor, amikor a Crajovai szerződés értelmében Bulgária visszkapta Dél-Dobrudzsát. Bulgária 1940-ben kialakult határait rögzítette az 1947-es párizsi békeszrződés.
Jelenleg autohton határontúli bolgár közösségek Albániában, Görögországban, Macedóniában, Szerbiában és Törökországban vannak[3]. Rajtuk kívül olyan etnikai közösségek is vannak, amelyek vagy elnyomás elől menekülőkből, vagy gazdasági, ill. politikai emigrációból jöttek létre[4]. Gzadasági migráció következtében alakultak ki a közép-európai bolgár kertész közösségek, legnagyobb számban éppen Magyarországon. A határon túli bolgár közösségek többségükben bolgárt beszélő ortodox vallásúak, de vannak más nyelven beszélő, más vallásúak is[5].
Bulgária államhatárain túl élő bolgárok megjelölésére szolgáló fogalmak nem egyértelmű használata szükségessé tesz pontosításokat. A különböző időszakokban használt fogalmak a bolgár állam különböző gyakorlatát tükrözik, valamint azon történelmi korszakok lenyomatai, amelyeken a bolgár állam keresztül ment. Az államiság 1878-as helyreállítása után leigazott bolgárokról beszéltek, amelyek Bulgária felszabadítási és vele való egyesítési politikájának a célpontja voltak. Az Első világháború után bolgár kisebbségekről volt szó; jogáit külön nemzetközi szerződések védték. Az 1980-as években külföldön élő bolgárokat emlegetnek; e fogalom bevezetése kapcsolatban volt az 1982-ben létrehozott Külföldön élő bolgárok ügyeit gondozó Bizottsággal. Az utóbbi szakkifejezés használatos még a társadalmi és politikai szókészletben diaszporával, emigrációval, közösséggel és ritkábban nemzeti kisebbségekkel együtt. Mivel a nemzetközi dokumentumok nem határozzák meg pontosan a nemzetközi kisebbség fogalmát, a bolgár alkotmányban ez nem található meg. Jelenleg az összefoglaló határontúli bolgárok, ill. határontúli bolgár közösségek megnevezés van használatban, amely közel áll az érintettek által magukra használt megnevezéshez (pl. "bolgár vagyok Besszarabiából" vagy "magyarországi bolgár vagyok"). Látni fogjuk azonban, hogy az általunk vizsgált törvényhozás terminológiájában nem ez szerepel.
A határon túli bolgár közösségek helyzete igen eltérő a különböző befogadó országokban. Magyarországon, Moldovában, Romániában és Szerbiában a bolgár közösségek kisebbségi statussal élnek. De ez a status nem mindig garántálja az identitásuk megőrzéséhez szükséges kisebbségi jogokat; a jogok a befogadó állam kidebbségi politikájától függnek. Gazadasági és kulturális vonatkozásban Magyarország nyújtja a legtöbbet. A magyarországi bolgár kisebbség országos önkormányzattal és helyi önkormányzatokkal is rendelkezik. Szerbiában, a nyugati határszéleken élő bolgár lakósság kisebbségi jogai csak papíron léteznek. Görögországban és Törökországban a bolgár közösségeknek nincs lehetőségük az anyanyelven való oktatásukra.
A befogadó országgal való kapcsolatra jellemző a tolerancia. Ehhez hozzájárul egyrészt a bolgárok hagyományos alkalmazkodó képessége, másrészt pedig az a körülmény, hogy intézményeik tevékenysége a befogadó országok hatóságaitól függ. (A befogadó országhoz való viszony azért is fontos, mert a különböző bolgár közösségek azoknak az országoknak az európai csatlakozási folyamatában vesznek részt, amelynek állampolgarai.)
A határon túli bolgár közösségek és az anyaország közti kapcsolat igen jelentős, a jövendő európai unióbeli identitásmegőrzésük identitásreprodukciójuk szempontjából is. A bolgár államnak ezentúl számolnia kell a bolgár etnosz demográfiai válságával és azzal, hogy a határon túli bolgárok etno-demográfiai tartaléknak tekinthetők. Évtizedeken át a bolgár állam a határon túli bolgárok iránti politikája nem volt következetes és elkötelezett, nem volt hosszú tavú stratégiája sem. Ez volt az oka annak, hogy a befogadó országokon belüli többi késebbséghez képest a határon túli bolgár közösségek nem voltak egyenlő helyzetben. A demokratikus változások megteremtették a feltételeket a bolgár közösségek szabadabb etnokulturális fejlődéshez és a bolgár állam etnikai politikájának határozottabb megnyilvánulásához.
Többi közép- és kelet-európai országtól (így Magyarországtól, Szlovákiától vagy Horvátországtól) eltérően, a határon túli bolgárok helyzetének alkotmányos szabályozásáról nemigen lehet szó[6]. Az 1991-ben elfogadott bolgár alkotmány nem tartalmaz "nemzeti felelősségi klauzulát", és nem használja a határon túli bolgárokat vagy közösségeket megjelölő kifejezést. A törvényhozó a határon túli bolgárokat érintő kérdéseket a polgárok alapvető jogairól szóló fejezetén belüli 25. cikkelyben tárgyalja. Lényegében ezek a pontok az állampolgárságra vonatkoznak. Az alkotmány értelmében bolgár állampolgárnak tekinthető mindenki, akinek legalább az egyik szülője bolgár állampolgár vagy aki Bulgária területén született és nem kapott származásából eredő más állampolgárságot.
Az 1990-es években még nem létezett bolgár státustörvény. Ilyen módón más jogszabályok tartalmazták a határon túli bolgárok helyzetét érintő klauzulákat. A határon túli bolgárok szavazati jogait az országgyülési képviselők válásztásáról szóló törvény rendezte. (Idesorolhatjuk még a valutában kötendő üzletekről és a külföldi személyek gazdasági tevékenységéről szóló törvényeket valamint a külföldi beruházásokat védő törvényt is. Ezek azonban nem határolják el a külföldiek fogalmán belül állandóan külföldön tartózkodó állampolgárokat[7]. Ennek következtében a határon túli bolgárok a tulajdonjogukat és a gazdasági tevékenységükat érintő bizonyos korlatozások alá estek, és végeredményképpen a Bulgáriában élő külföldi állampolgároknál kevesebb joggal rendelkeztek.)
Ebből a periódusból való a Minisztertanács néhány, a határon túli bolgárok oktatására vonatkozó rendelet. Számukra bizonyos kedvezményeket és állami támogatásokat biztosítanak, amelyek viszont főleg Bulgáriában vehetők igénybe. Az 1993. évi május 31-én kelt 1í3. sz. rendelet a külföldön élő bolgárok oktatásáról[8] körülírja azokat a kereteket, amelyeken belül a bolgár állam oktatási tevékenységet támogat bolgár nemyetiségű külföldi állampolgárok körében. A bolgár okatatásügyi minisztérium évente kb. 400helyet biztosít az állami egyetemeken külföldön élő bolgár nemzetiségűek számára, valamint 50 helyet az állami és községi középiskplákban, 10 doktorantúrát és 100 hónapos posztgraduális szakképzést. Ezene kívül külön rendelet szól a macedóniai állampolgársággal rendelkező fiatalok bulgáriai állami felsőoktatási intézményekbe történő felvételéről [9]. Számikra a bolgár állam 150 állami támogatást élvező helyet biztosított.
Az akkori bolgár jogi szabályozás legérzékenyebb pontja az állampolgárságra vonatkozott. A még hatályban levő 1968. évi állampolgársági törvény nem endedélyezte a kettős állampolgárságot. A kettős állampolgárság gyakorlata abban áll, hogy az új állampolgárság a régi feladása nélkül megszerezhető[10]. A bolgár esetben ennek hiánya azt jelentette, hogy bolgár állampolgár csak akkor kaphat külföldi állampolgárságot, ha lemond a bolgárról. Az 1968-as törvény megkülönböztette a külföldi állampolgárt a bolgár nemzetiségű külföldi állampolgártól: az utóbbi megszerezhette vagy visszakaphatta bolgár állampolgárságát, ha lemond a külföldiről; a hontalan bolgár nemzetiségű személy viszont szerezhetett bolgár állampolgárságot. Mivel számos igény jelentkezett, Bulgária kétoldalú szerződéseket kötött az akkori szocialista országokkal a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről és megszüntetéséről. Ilyen szerződései voltak Csehszlovákiával (1975-től 1991-ig), Lengyelországgal (1972-től 1992-ig), Magyarországgal (1959-től 1991-ig), Mongoliával (1994-ig), Németországgal (1972-től 1990-ig), Oroszországgal (1958-től 1991-ig) és Romániával (1959-től 1991-ig). E szerződések révén kívánták a szerződő felek megakadályozni a kettős állampolgárság létrejöttét.
Az 1968-as bolgár állampolgársági törvény egyik szembetűnő jellegzetessége a nem bolgár nemzetiségű bolgár állampolgárok (ezek a bulgáriai törökök, zsidók, örmények stb.) fogalmának használata. Kitelepítésük vagy kitelepülésük esetében ők automatikusan elvesztették bolgár állampolgárságukat. A törvények ezt a rendelkezését 1986-ban hatálytalanították, mivel sértette az emberi jogokat.
Az 1990-es években a határon túli bolgárok akkori jopgszabályokből eredő nehézségeinek megoldására 1992-ben Külföldön élő bolgárok állami ügynökségét létesítettek. Ez volt az az intézmény, amelyen keresztül érvényesítette a bolgár állam a határon túli bolgárok iránti politikáját[11].
Az utóbbi négy évben a bolgár állam határon túli bolgárokat érintő politikájában észrevehető bizonyos előrehaladás. Az állam jogilag megfogalmazta az új álláspontját, és néhány törvényt is hoztak. E törvények középpontjában szintén az állampolgárság áll. Ez érthető, figyelembe véve azt, hogy a szociológiai kutatások szerint az állampolgárság hatással van az etnikai identításra, bár ez a tényező inkább a polgári-nemzeti közösség szempontjából meghatározó. Egyrészt, a bolgár állampolgárság megszerzése és megőrzése nem mindig kapcsolódik az illető etnicitás kinyilvánításához. Másrészt a gyakorlat azt mutatja, hogy bolgár útlevél vagy akármilyen, bolgár nemzetiséget, származást, esetleg nevet tartalmazó dokumentum birtoklása hatással van a bolgár nemzeti-etnikai identitás bevallásánál. Éppen az útlevélbe és a születési bizonyítványba beírt bolgár nemzetiség az egyik oka annak a jelenségnek, hogy a volt Szovjetunió területén élő bolgárok saját etnikai tudattal rendelkeznek annak ellenére, hogy már elvesztteték anyanyelvüket. Ugyanakkor más országokból (például Albániából vagy Macedóniából) való bolgár származásúak kényelmetlenül érzik magukat, amikor azt próbálják megmagyarázni, miért vannak albánokként vagy macedónokként számontartva[12]. Vannak országok, mint Ukrajna, ahol a törvény nem engedi a kettős állampolgárságot, és ez gátolja az ottani bolgárokat a bolgár állampolgárság megszerzésében. Manapság kb. 800 000 (1998) határon túli bolgárnak van kettős állampolgársága[13]; ezek főleg az 1989 után emigrált bulgáriai törökök és a gazdasági kivándorlók közül kerülnek ki.
Az 1999. évi bolgár állampolgárságról szóló törvény[14] nem alkalmazza széles körben a kettős állampolgárság jogintézményét. A törvény elhatárolja a bolgár számazású külföldieket a többi külfölditől: nem tiltja a kettős állampolgárságot abban az esetben, ha a bolgár állampolgárság származás (nem pedig honosítás vagy az ország területén való születése) útján jár az illető személynek; vagyis megkönnyíti számukra az állampolgárság megszerzését. A 20. cikkely szerint állandóan külföldön élő bolgár állampolgár kérheti (saját akaratából, vagy ha befogadó ország erre kötelezi) a bolgár állampolgárság feladását, ha már megszerzett más állampolgárságot. A bolgár állampolgárságról való lemondást, majd esetleg annak visszaállítását illetően a törvényhozó három kategóriát ismer: felnőttek, 14 év alatti gyerekek és 14 és 18 év közötti fiatalok. Így a szülők bolgár állampolgárságtól való felmentése nem vonatkozik a 14 év alatti gyerekeikre, ha ezt a szülők nem kérték; a 14 és 18 év közöttiek esetében az érintettek felmentésre vonatkozó véleményét kellene kikérni.
A bolgár állampolgárság visszaszerezhető. A határon túli bolgárokat[15] érinti a 26. cikkely, melynek értelmében bolgár származású személy visszaszerezheti bolgár állampolgárságát, ha a befogadó országban nincs ellene hatályos, szándékos bűncselekmény miatti ítélete és ha nem veszélyezteti a társadalmi rendet, egészséget és nemzeti biztonságot. A szülők bolgár állampolgárságának visszaállítása automatikusan érvényes a 14 év alatti gyerekeikre is.
Az 1999. évi külföldiekről szóló törvényben[16] a külföldiek jogállása differenciált; ez is elhatárolja a határon túli bolgárokat[17], figyelembe veszi nemcsak a bolgár nemzetiségűeket, hanem a Bulgáriában született nem bolgár származásúakat is. A törvény 25. cikkelye alapján állandó tartózkodási engedélyt szerezhetnek bolgár nemzetiségű külföldiek, valamint nem bolgár származású, de Bulgáriában született külföldiek, akik kitelepítési szerződések következtében elvesztették bolgár állampolgárságukat évi, a Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárokról szóló törvény[18] rendezi a határon túli bolgárok és a bolgár állam viszonyát. Az Általános rendelkezések c. fejezetében a törvény kimondja, hogy Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárnak tekinti azt a személyt, „1. akinek legalább egy bolgár származású felmenője van, 2. aki bolgár nemzeti öntudattal rendelkezik és 3. tartósan vagy állandóan más ország területén" él (2. c). A bolgár származás bolgár vagy idegen állam szervei által kiadott dokumentummal bizonyítható; ilyen dokumentumot azonban kiadhat a határon túli bolgárok[19] azon szervezete is, amelyet a velük kapcsolatot tartó bolgár állami szerv is elismer, továbbá a bolgár ortodox egyház is. A bolgár állam elősegíti a határon túli bolgárok nyelvi, kulturális és vallási hagyományainak megőrzését. Olyan országokban, ahol bolgár közösségek vagy kisebbségek vannak, a Bolgár Köztársaság diplomáciai képviseleteinél érdekeik megvédését szolgáló tanácsadó szervek állíthatók fel.
A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok jogai c. második fejezetében a törvény nem tesz különbséget bolgár állampolgársággal rendelkező vagy azzal nem rendelkező határon túli bolgárok között. Biztosított a Bulgáriában való tartózkodási, munkához való joguk, a földtulajdon szerzésén kívül midenféle itteni tulajdon- és öröklési joguk, állami és községi általános és középiskolában ingyen oktatáshoz való joguk.
A törvény előnyben részesíti az ortodox vallás megőrzését, mivel ez a bolgárok hagyományos vallási hovatartozása és a bolgár nemzeti identitás megőrzésének egyik fontos tényezője. A bolgár egyháznak vannak képviselői külföldön, ezek gondozzák a határon túli ortodox bolgárok vallási ügyeit (a nyugat-európai és észak-amerikai képviselőjének székhelye Budapesten van). A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok az országon belüli letelepedése c. fejezet értelmében a letelepedés első három évében joguk van ellenszolgáltatás nélküli földhöz jutáshoz. A törvény létrehozza az ún. Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok nemzeti tanácsát és meghatározza annak hatáskörét. Ez az az állami és társadalmi szerv, amelynek szervezési, egyeztetési és képviseleti feladatai vannak, összeegyeztetve a nemzeti érdekeket a határon túli bolgárok érdekeivel.
Végezetül elmondható, hogy jelenleg a bolgár törvényalkotó más külföldiekhez képest előnyben részíti a határon túl élő bolgárokat. A megvizsgált törvények szabályozási koncepciója az, hogy támogatják nemzeti öntudatukat és kulturális identitásukat, pártolják az e cél elérésére létrehozott intézményeket, az anyaországgal való kapcsolattartást, védik jogait és érdekeit. Remélhető, hogy a bolgár törvényalkotó hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön egy állami határoktól független, kulturálisan egységes és etnikailag életképes bolgár nemzet, amely sikeresen beilleszkedhet az Európai Unióba, és képes válaszolni kihívásaira.
_______________________
[1] Янев, Й., П. Павлов, Световната България. С., 2000, с. 20.
[2] A berlini szerződés érvénytelenné tette az azt megelőző és az 1877-78-as orosz-török háborút lezáró San Stefanói békeszerződést, amelynek értelmében a győztes oroszok az egész bolgár etnikum lakta területen egy Nagy-Bulgáriát alapították meg. A nagy hatalmak ellenezték a leendő nagy orosz befolyás alatt álló bolgár államot.
[3] Ld. Táblázat.
[4] Ld. Táblázat.
[5] Миланов, Е., Регионални и етнокултурни български общности зад граница. - В: Аспекти на етнокултурната ситуация. С., 2000, с. 118-122.
[6] Halász I., Majtényi B., A magyar és szomszédos államok "státustörvényei". - Kisebbségi Szemle, 2002, N 3, 470-479. o.
[7] Александров, Е., Правни проблеми на българите в Средна и Източна Европа. - В: Българите в Средна и Източна Европа. С., 1995, с. 57.
[8] Ennek utolsó változtatása és kiegészítése 2000 január 1-jétől hatályos.
[9] A Miniszter Tanács 1997. május 20-án kelt 228. sz. rendelete.
[10] Komáromi S., A kettős állampolgárság mint átfedő kötődés. (Ism.) - Kisebbségi Szemle, 2003, N 3, 637. o.
[11] 2000-től kezdve a Minisztertanácshoz tartozik.
[12] Миланов, Е., 2000, с. 146.
[13] Нягулов, Б., Е. Миланов, Българските общности зад граница. - В: Общности и идентичности в България. Съст. Кръстева, А. С., 1998, с. 428.
[14] Hatályba lépett 1999 febr. 19-én, változások és kiegészítések hatályba léptek 2001. dec. 21-én, utolsó kiegészítések hatályba léptek 2002. dec. 1-jén.
[15] A törvényben nincs használatban eza fogalom; a törvényhozó "bolgár származású személyek"-ről, "külföldön élő bolgár állampolgárok"-ról beszél.
[16] Hatályba lépett 1999. július 5-én, változások és némi új klauzák léptek hatályba 2001-ben.
[17] A törvény nem használja ezt a fogalmat.
[18] 2000. ápr. 11-én fogadta el az országgyülés.
[19] A törvény nem használja ezt a fogalmat.
A határon túli közösségek számbeli nagysága szempontjából Bulgária, Magyarországgal együtt, több évtizeden át Európa élén áll: Magyarország három és fél millió lélekkel, Bulgária - legutóbbi becslések [2004] szerint - kb. négy millió lélekkel[1].
A következőkben ázt nézzük meg, hogy közös történelmi múltunk és sorsunk ellenére milyen a határon túli bolgár közösségek történelmi háttere?
Az említett négy millióból kettő soha sem hagyta el a bolgár etnikai területet. Az okok még a Berlini kongresszus (1878) által létrehozott újkori bolgár államra vezethetők vissza. A Berlini szerződés[2] értelmében az ún. Bolgár Fejedelemség csak a bolgár etnikai terület egy részén, a Duna és a Balkán-hegység közotti területen alakult ki. 1885-ben, a Bolgár Fejedelemség és Kelet-Rumélia egyesítése után Macedónia az Oszmán Birodalom része maradt.
Ezután fél évszázadon át a bolgár nemzet legnagyobb erőfeszítései a nemzet egyesítésére irányultak; az összes háborút emiatt viselte. A háborúkat követő békeszerződések azonban mindig államhatárok megvaltoztatásával, újabb bolgár etnikai tömbök elszakításával jártak együtt. Így 1913-ban Dél-Dobrudzsa Romániához, Vardari-Macedónia Szerbiához, Égei-Macedónia pedig Görögországhoz került. 1919-ben Nyugat-Trákiát Görögországhoz valamint az un. nyugati határszéleket (Caribrod, Boszilegrad, Tran és Kula vidékét) Szerbiához csatolták. Az utolsó határváltozásra 1940-ben került sor, amikor a Crajovai szerződés értelmében Bulgária visszkapta Dél-Dobrudzsát. Bulgária 1940-ben kialakult határait rögzítette az 1947-es párizsi békeszrződés.
Jelenleg autohton határontúli bolgár közösségek Albániában, Görögországban, Macedóniában, Szerbiában és Törökországban vannak[3]. Rajtuk kívül olyan etnikai közösségek is vannak, amelyek vagy elnyomás elől menekülőkből, vagy gazdasági, ill. politikai emigrációból jöttek létre[4]. Gzadasági migráció következtében alakultak ki a közép-európai bolgár kertész közösségek, legnagyobb számban éppen Magyarországon. A határon túli bolgár közösségek többségükben bolgárt beszélő ortodox vallásúak, de vannak más nyelven beszélő, más vallásúak is[5].
Bulgária államhatárain túl élő bolgárok megjelölésére szolgáló fogalmak nem egyértelmű használata szükségessé tesz pontosításokat. A különböző időszakokban használt fogalmak a bolgár állam különböző gyakorlatát tükrözik, valamint azon történelmi korszakok lenyomatai, amelyeken a bolgár állam keresztül ment. Az államiság 1878-as helyreállítása után leigazott bolgárokról beszéltek, amelyek Bulgária felszabadítási és vele való egyesítési politikájának a célpontja voltak. Az Első világháború után bolgár kisebbségekről volt szó; jogáit külön nemzetközi szerződések védték. Az 1980-as években külföldön élő bolgárokat emlegetnek; e fogalom bevezetése kapcsolatban volt az 1982-ben létrehozott Külföldön élő bolgárok ügyeit gondozó Bizottsággal. Az utóbbi szakkifejezés használatos még a társadalmi és politikai szókészletben diaszporával, emigrációval, közösséggel és ritkábban nemzeti kisebbségekkel együtt. Mivel a nemzetközi dokumentumok nem határozzák meg pontosan a nemzetközi kisebbség fogalmát, a bolgár alkotmányban ez nem található meg. Jelenleg az összefoglaló határontúli bolgárok, ill. határontúli bolgár közösségek megnevezés van használatban, amely közel áll az érintettek által magukra használt megnevezéshez (pl. "bolgár vagyok Besszarabiából" vagy "magyarországi bolgár vagyok"). Látni fogjuk azonban, hogy az általunk vizsgált törvényhozás terminológiájában nem ez szerepel.
A határon túli bolgár közösségek helyzete igen eltérő a különböző befogadó országokban. Magyarországon, Moldovában, Romániában és Szerbiában a bolgár közösségek kisebbségi statussal élnek. De ez a status nem mindig garántálja az identitásuk megőrzéséhez szükséges kisebbségi jogokat; a jogok a befogadó állam kidebbségi politikájától függnek. Gazadasági és kulturális vonatkozásban Magyarország nyújtja a legtöbbet. A magyarországi bolgár kisebbség országos önkormányzattal és helyi önkormányzatokkal is rendelkezik. Szerbiában, a nyugati határszéleken élő bolgár lakósság kisebbségi jogai csak papíron léteznek. Görögországban és Törökországban a bolgár közösségeknek nincs lehetőségük az anyanyelven való oktatásukra.
A befogadó országgal való kapcsolatra jellemző a tolerancia. Ehhez hozzájárul egyrészt a bolgárok hagyományos alkalmazkodó képessége, másrészt pedig az a körülmény, hogy intézményeik tevékenysége a befogadó országok hatóságaitól függ. (A befogadó országhoz való viszony azért is fontos, mert a különböző bolgár közösségek azoknak az országoknak az európai csatlakozási folyamatában vesznek részt, amelynek állampolgarai.)
A határon túli bolgár közösségek és az anyaország közti kapcsolat igen jelentős, a jövendő európai unióbeli identitásmegőrzésük identitásreprodukciójuk szempontjából is. A bolgár államnak ezentúl számolnia kell a bolgár etnosz demográfiai válságával és azzal, hogy a határon túli bolgárok etno-demográfiai tartaléknak tekinthetők. Évtizedeken át a bolgár állam a határon túli bolgárok iránti politikája nem volt következetes és elkötelezett, nem volt hosszú tavú stratégiája sem. Ez volt az oka annak, hogy a befogadó országokon belüli többi késebbséghez képest a határon túli bolgár közösségek nem voltak egyenlő helyzetben. A demokratikus változások megteremtették a feltételeket a bolgár közösségek szabadabb etnokulturális fejlődéshez és a bolgár állam etnikai politikájának határozottabb megnyilvánulásához.
A határon túli bolgár közösségekre vonatkozó statisztikai adatok nagyon eltérőek, bizonyos esetekben óriási a különbség a befogadó országok hivatalos statisztikai adatai és a bolgár közösségek által számon tartott létszám között.
Az adatok forrásai: Грек, И., Н. Червенков, Българите в Украйна и Молдова: минало и настояще. С., 1993; Янев, Й., П. Павлов, 2000, с. 1-11; Központi Statisztikai Hivatal. A 2001. évi népszámlalás. Nemzetiségi kötödés. Bp., 2002; Njagulov, B., 1998, pp. 415-416; Побратим: българи по чешките земи. С., 1994.
Többi közép- és kelet-európai országtól (így Magyarországtól, Szlovákiától vagy Horvátországtól) eltérően, a határon túli bolgárok helyzetének alkotmányos szabályozásáról nemigen lehet szó[6]. Az 1991-ben elfogadott bolgár alkotmány nem tartalmaz "nemzeti felelősségi klauzulát", és nem használja a határon túli bolgárokat vagy közösségeket megjelölő kifejezést. A törvényhozó a határon túli bolgárokat érintő kérdéseket a polgárok alapvető jogairól szóló fejezetén belüli 25. cikkelyben tárgyalja. Lényegében ezek a pontok az állampolgárságra vonatkoznak. Az alkotmány értelmében bolgár állampolgárnak tekinthető mindenki, akinek legalább az egyik szülője bolgár állampolgár vagy aki Bulgária területén született és nem kapott származásából eredő más állampolgárságot.
Ebből a periódusból való a Minisztertanács néhány, a határon túli bolgárok oktatására vonatkozó rendelet. Számukra bizonyos kedvezményeket és állami támogatásokat biztosítanak, amelyek viszont főleg Bulgáriában vehetők igénybe. Az 1993. évi május 31-én kelt 1í3. sz. rendelet a külföldön élő bolgárok oktatásáról[8] körülírja azokat a kereteket, amelyeken belül a bolgár állam oktatási tevékenységet támogat bolgár nemyetiségű külföldi állampolgárok körében. A bolgár okatatásügyi minisztérium évente kb. 400helyet biztosít az állami egyetemeken külföldön élő bolgár nemzetiségűek számára, valamint 50 helyet az állami és községi középiskplákban, 10 doktorantúrát és 100 hónapos posztgraduális szakképzést. Ezene kívül külön rendelet szól a macedóniai állampolgársággal rendelkező fiatalok bulgáriai állami felsőoktatási intézményekbe történő felvételéről [9]. Számikra a bolgár állam 150 állami támogatást élvező helyet biztosított.
Az akkori bolgár jogi szabályozás legérzékenyebb pontja az állampolgárságra vonatkozott. A még hatályban levő 1968. évi állampolgársági törvény nem endedélyezte a kettős állampolgárságot. A kettős állampolgárság gyakorlata abban áll, hogy az új állampolgárság a régi feladása nélkül megszerezhető[10]. A bolgár esetben ennek hiánya azt jelentette, hogy bolgár állampolgár csak akkor kaphat külföldi állampolgárságot, ha lemond a bolgárról. Az 1968-as törvény megkülönböztette a külföldi állampolgárt a bolgár nemzetiségű külföldi állampolgártól: az utóbbi megszerezhette vagy visszakaphatta bolgár állampolgárságát, ha lemond a külföldiről; a hontalan bolgár nemzetiségű személy viszont szerezhetett bolgár állampolgárságot. Mivel számos igény jelentkezett, Bulgária kétoldalú szerződéseket kötött az akkori szocialista országokkal a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről és megszüntetéséről. Ilyen szerződései voltak Csehszlovákiával (1975-től 1991-ig), Lengyelországgal (1972-től 1992-ig), Magyarországgal (1959-től 1991-ig), Mongoliával (1994-ig), Németországgal (1972-től 1990-ig), Oroszországgal (1958-től 1991-ig) és Romániával (1959-től 1991-ig). E szerződések révén kívánták a szerződő felek megakadályozni a kettős állampolgárság létrejöttét.
Az 1968-as bolgár állampolgársági törvény egyik szembetűnő jellegzetessége a nem bolgár nemzetiségű bolgár állampolgárok (ezek a bulgáriai törökök, zsidók, örmények stb.) fogalmának használata. Kitelepítésük vagy kitelepülésük esetében ők automatikusan elvesztették bolgár állampolgárságukat. A törvények ezt a rendelkezését 1986-ban hatálytalanították, mivel sértette az emberi jogokat.
Az 1990-es években a határon túli bolgárok akkori jopgszabályokből eredő nehézségeinek megoldására 1992-ben Külföldön élő bolgárok állami ügynökségét létesítettek. Ez volt az az intézmény, amelyen keresztül érvényesítette a bolgár állam a határon túli bolgárok iránti politikáját[11].
Az utóbbi négy évben a bolgár állam határon túli bolgárokat érintő politikájában észrevehető bizonyos előrehaladás. Az állam jogilag megfogalmazta az új álláspontját, és néhány törvényt is hoztak. E törvények középpontjában szintén az állampolgárság áll. Ez érthető, figyelembe véve azt, hogy a szociológiai kutatások szerint az állampolgárság hatással van az etnikai identításra, bár ez a tényező inkább a polgári-nemzeti közösség szempontjából meghatározó. Egyrészt, a bolgár állampolgárság megszerzése és megőrzése nem mindig kapcsolódik az illető etnicitás kinyilvánításához. Másrészt a gyakorlat azt mutatja, hogy bolgár útlevél vagy akármilyen, bolgár nemzetiséget, származást, esetleg nevet tartalmazó dokumentum birtoklása hatással van a bolgár nemzeti-etnikai identitás bevallásánál. Éppen az útlevélbe és a születési bizonyítványba beírt bolgár nemzetiség az egyik oka annak a jelenségnek, hogy a volt Szovjetunió területén élő bolgárok saját etnikai tudattal rendelkeznek annak ellenére, hogy már elvesztteték anyanyelvüket. Ugyanakkor más országokból (például Albániából vagy Macedóniából) való bolgár származásúak kényelmetlenül érzik magukat, amikor azt próbálják megmagyarázni, miért vannak albánokként vagy macedónokként számontartva[12]. Vannak országok, mint Ukrajna, ahol a törvény nem engedi a kettős állampolgárságot, és ez gátolja az ottani bolgárokat a bolgár állampolgárság megszerzésében. Manapság kb. 800 000 (1998) határon túli bolgárnak van kettős állampolgársága[13]; ezek főleg az 1989 után emigrált bulgáriai törökök és a gazdasági kivándorlók közül kerülnek ki.
Az 1999. évi bolgár állampolgárságról szóló törvény[14] nem alkalmazza széles körben a kettős állampolgárság jogintézményét. A törvény elhatárolja a bolgár számazású külföldieket a többi külfölditől: nem tiltja a kettős állampolgárságot abban az esetben, ha a bolgár állampolgárság származás (nem pedig honosítás vagy az ország területén való születése) útján jár az illető személynek; vagyis megkönnyíti számukra az állampolgárság megszerzését. A 20. cikkely szerint állandóan külföldön élő bolgár állampolgár kérheti (saját akaratából, vagy ha befogadó ország erre kötelezi) a bolgár állampolgárság feladását, ha már megszerzett más állampolgárságot. A bolgár állampolgárságról való lemondást, majd esetleg annak visszaállítását illetően a törvényhozó három kategóriát ismer: felnőttek, 14 év alatti gyerekek és 14 és 18 év közötti fiatalok. Így a szülők bolgár állampolgárságtól való felmentése nem vonatkozik a 14 év alatti gyerekeikre, ha ezt a szülők nem kérték; a 14 és 18 év közöttiek esetében az érintettek felmentésre vonatkozó véleményét kellene kikérni.
A bolgár állampolgárság visszaszerezhető. A határon túli bolgárokat[15] érinti a 26. cikkely, melynek értelmében bolgár származású személy visszaszerezheti bolgár állampolgárságát, ha a befogadó országban nincs ellene hatályos, szándékos bűncselekmény miatti ítélete és ha nem veszélyezteti a társadalmi rendet, egészséget és nemzeti biztonságot. A szülők bolgár állampolgárságának visszaállítása automatikusan érvényes a 14 év alatti gyerekeikre is.
Az 1999. évi külföldiekről szóló törvényben[16] a külföldiek jogállása differenciált; ez is elhatárolja a határon túli bolgárokat[17], figyelembe veszi nemcsak a bolgár nemzetiségűeket, hanem a Bulgáriában született nem bolgár származásúakat is. A törvény 25. cikkelye alapján állandó tartózkodási engedélyt szerezhetnek bolgár nemzetiségű külföldiek, valamint nem bolgár származású, de Bulgáriában született külföldiek, akik kitelepítési szerződések következtében elvesztették bolgár állampolgárságukat évi, a Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárokról szóló törvény[18] rendezi a határon túli bolgárok és a bolgár állam viszonyát. Az Általános rendelkezések c. fejezetében a törvény kimondja, hogy Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárnak tekinti azt a személyt, „1. akinek legalább egy bolgár származású felmenője van, 2. aki bolgár nemzeti öntudattal rendelkezik és 3. tartósan vagy állandóan más ország területén" él (2. c). A bolgár származás bolgár vagy idegen állam szervei által kiadott dokumentummal bizonyítható; ilyen dokumentumot azonban kiadhat a határon túli bolgárok[19] azon szervezete is, amelyet a velük kapcsolatot tartó bolgár állami szerv is elismer, továbbá a bolgár ortodox egyház is. A bolgár állam elősegíti a határon túli bolgárok nyelvi, kulturális és vallási hagyományainak megőrzését. Olyan országokban, ahol bolgár közösségek vagy kisebbségek vannak, a Bolgár Köztársaság diplomáciai képviseleteinél érdekeik megvédését szolgáló tanácsadó szervek állíthatók fel.
A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok jogai c. második fejezetében a törvény nem tesz különbséget bolgár állampolgársággal rendelkező vagy azzal nem rendelkező határon túli bolgárok között. Biztosított a Bulgáriában való tartózkodási, munkához való joguk, a földtulajdon szerzésén kívül midenféle itteni tulajdon- és öröklési joguk, állami és községi általános és középiskolában ingyen oktatáshoz való joguk.
A törvény előnyben részesíti az ortodox vallás megőrzését, mivel ez a bolgárok hagyományos vallási hovatartozása és a bolgár nemzeti identitás megőrzésének egyik fontos tényezője. A bolgár egyháznak vannak képviselői külföldön, ezek gondozzák a határon túli ortodox bolgárok vallási ügyeit (a nyugat-európai és észak-amerikai képviselőjének székhelye Budapesten van). A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok az országon belüli letelepedése c. fejezet értelmében a letelepedés első három évében joguk van ellenszolgáltatás nélküli földhöz jutáshoz. A törvény létrehozza az ún. Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok nemzeti tanácsát és meghatározza annak hatáskörét. Ez az az állami és társadalmi szerv, amelynek szervezési, egyeztetési és képviseleti feladatai vannak, összeegyeztetve a nemzeti érdekeket a határon túli bolgárok érdekeivel.
Végezetül elmondható, hogy jelenleg a bolgár törvényalkotó más külföldiekhez képest előnyben részíti a határon túl élő bolgárokat. A megvizsgált törvények szabályozási koncepciója az, hogy támogatják nemzeti öntudatukat és kulturális identitásukat, pártolják az e cél elérésére létrehozott intézményeket, az anyaországgal való kapcsolattartást, védik jogait és érdekeit. Remélhető, hogy a bolgár törvényalkotó hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön egy állami határoktól független, kulturálisan egységes és etnikailag életképes bolgár nemzet, amely sikeresen beilleszkedhet az Európai Unióba, és képes válaszolni kihívásaira.
_______________________
[1] Янев, Й., П. Павлов, Световната България. С., 2000, с. 20.
[2] A berlini szerződés érvénytelenné tette az azt megelőző és az 1877-78-as orosz-török háborút lezáró San Stefanói békeszerződést, amelynek értelmében a győztes oroszok az egész bolgár etnikum lakta területen egy Nagy-Bulgáriát alapították meg. A nagy hatalmak ellenezték a leendő nagy orosz befolyás alatt álló bolgár államot.
[3] Ld. Táblázat.
[4] Ld. Táblázat.
[5] Миланов, Е., Регионални и етнокултурни български общности зад граница. - В: Аспекти на етнокултурната ситуация. С., 2000, с. 118-122.
[6] Halász I., Majtényi B., A magyar és szomszédos államok "státustörvényei". - Kisebbségi Szemle, 2002, N 3, 470-479. o.
[7] Александров, Е., Правни проблеми на българите в Средна и Източна Европа. - В: Българите в Средна и Източна Европа. С., 1995, с. 57.
[8] Ennek utolsó változtatása és kiegészítése 2000 január 1-jétől hatályos.
[9] A Miniszter Tanács 1997. május 20-án kelt 228. sz. rendelete.
[10] Komáromi S., A kettős állampolgárság mint átfedő kötődés. (Ism.) - Kisebbségi Szemle, 2003, N 3, 637. o.
[11] 2000-től kezdve a Minisztertanácshoz tartozik.
[12] Миланов, Е., 2000, с. 146.
[13] Нягулов, Б., Е. Миланов, Българските общности зад граница. - В: Общности и идентичности в България. Съст. Кръстева, А. С., 1998, с. 428.
[14] Hatályba lépett 1999 febr. 19-én, változások és kiegészítések hatályba léptek 2001. dec. 21-én, utolsó kiegészítések hatályba léptek 2002. dec. 1-jén.
[15] A törvényben nincs használatban eza fogalom; a törvényhozó "bolgár származású személyek"-ről, "külföldön élő bolgár állampolgárok"-ról beszél.
[16] Hatályba lépett 1999. július 5-én, változások és némi új klauzák léptek hatályba 2001-ben.
[17] A törvény nem használja ezt a fogalmat.
[18] 2000. ápr. 11-én fogadta el az országgyülés.
[19] A törvény nem használja ezt a fogalmat.
